Van, aki azért fizetne, hogy gyorsabban intézze el az autóregisztrációt, van, aki azért, hogy végre kapjon megbízást egy nagy cégtől, esetleg azért, hogy ne kelljen hitelt felvennie a cége működtetéséhez. Más nem megy bele az önkormányzati mutyiba, vagy nem akar jattolni a rendőrnek. A Fizettem.hu-ra érkezett bejelentésekből válogattunk.
Néhány évvel ezelőtt, még egy korábbi kormányzati ciklus idején, a hevesi bejelentő egy önkormányzati honlap elkészítésére kapott megbízást, 1,5 millió forint plusz áfáért. A bejelentő cége elkészítette a weblapot, átadták és ki is számlázták az összeget. Ekkor azonban a megbízó közölte, hogy azt szeretnék, ha a cég az eredeti ár háromszorosát számlázná ki. A honlapot készítő vállalkozás megkapná az eredeti összeget, plusz 20 százalékot, ami fedezné a többlet összegből fakadó adóterheket. Az eredetileg bruttó 1,875 millió forintos számla tehát 5,625 millió forint lett volna, a számlázás, az adó és a jutalom után az önkormányzatnál pedig maradt volna 2,5 millió forint. Nem mentek bele az üzletbe, több megbízást aztán nem is kaptak az önkormányzattól. A megbízásért járó pénzt 4 hónap után kapták meg, az elkészült honlapot pedig 1 év múlva lecserélték.
A budapesti bejelentő 2002-ben Ausztriából hozott be egy autót az országba, amelyet el akart vámoltatni és forgalomba helyeztetni, saját részére. Volt egy vállalkozó, aki 40 ezer forintért és egy meghatalmazásért cserébe elintézte volna. A bejelentő azonban nem akart ennyit kifizetni, ezért saját maga próbálta végigjárni a hivatalos utat. Hajnali 5 órától délután 3 óráig volt a vámhivatalban, ahol ő volt az egyetlen, aki nem meghatalmazással és nem más autóját akarta vámoltatni. Napközben, a hivatalban várakozva, többen is odamentek hozzá (civilek, nem a vámhivatal dolgozói), hogy 10 ezer forintért elintézik neki az ügyet, hogy ne kelljen annyit várni, de fél órával a zárás előtt az ügyintéző is jelezte, hogy „nem mondták, hogy nem kell megvárni?”.
Mennyit ér magának a piros lámpa?
Fiával tartott haza a színházból a budapesti bejelentő. Autóval voltak, beszélgettek egymással. Egyszer csak szirénázást hallottak, majd észrevették a rendőrautót, félrehúzódtak. A rendőrök igazoltatták őket, majd közölték velük, hogy áthajtottak a piroson. A bejelentő elképzelhetőnek tartotta, hogy a beszélgetés közben nem pont akkor mentek át a kereszteződésen, amikor a lámpa zöldre váltott, de nem emlékezett rá. A rendőrök megkérdezték tőle, hogy ő mennyire büntetné az autót vezető egyetemista fiát és hogy tudja-e, hogy ez mennyibe kerülhet? A bejelentő próbált értetlenkedni, mire a rendőrök mondták, hogy akkor ez 6000 forint lesz. A szülőnél csak egy ezres volt, ezért a rendőrök felajánlották, hogy vegyen ki pénzt a bankautomatából. Amíg próbálkozott a pénzfelvétellel, a rendőrök végig ott álltak mögötte. Többszöri próbálkozásra sem sikerült kivenni a kért összeget az automatából, végül a rendőrök egy „menjen a fenébe” kíséretében otthagyták. Végül kiderült, hogy a bejelentő tévedésből rossz számot ütött be.
A csúszópénz jövedelmezőbb, mint a hitel
Egy budapesti cég munkatársa arról írt, hogy munkahelye állami beruházásokat végez, mutyi nélkül. Amikor elnyernek egy megbízást, elvégzik a kért munkát, benyújtják a számlát, majd várják a kifizetést. Az azonban késik, az állam lassan fizet, ezért a cég likviditásának megőrzéséhez bankhitelt használnak. Egy sörözés alkalmával a bejelentő megismerkedett valakivel, aki az állam részéről a kifizetéseket intézi. Még ott felajánlotta, hogy tud segíteni. Megnézte, hogy milyen számlák vannak bent a megbízónál, majd közölte, hogy 2 millió forint lesz. A bejelentő belement az üzletbe, kifizette a 2 milliót és egy héten belül a 100 milliós nagyságrendű tartozás a cég számláján volt. Egyszerűen jobban járt, mintha a banknak befizette volna a kamatot.
A médiával foglalkozó kis cég régóta küszködött már azzal, hogy a fizetőképes nagy cégek inkább a nagyobb médiacégeket preferálják, akkor is, ha a nagyobb létszám nem garantál jobb minőségű munkát. Egy ismerős szólt a budapesti bejelentőnek, hogy be lehetne kerülni egy nagy céghez, ha megfelelnek az elvárásoknak, de ezért „hálásnak is kell lenni”. A két fős cég nyert a pályázaton, bár további 6-8 külsős munkatársat kellett „bevallaniuk”. Ekkor tudták meg, hogy pontosan mit is jelent a hála: mindenből 20 százalékot tovább kellett adni a közvetítőnek és a belső embernek (fejenként 10-10 százalékot kaptak). Az összeg csak jelzés értékű volt, az együttműködés több éve alatt volt olyan, hogy az összeg majd fele lett csúszópénz. A „kapcsolat” aztán elkerült a cégtől, de továbbra is igényt tartott a hálára. A bejelentőnek még másfél évig volt munkája a nagy cégnél, mert új emberek jelentek meg, akik a saját ismerőseiket próbálták beprotezsálni. Tanulság: ha pénzzel kerül be az ember, bármennyire is jó munkát végez, csak addig marad bent, ameddig nyitva van a pénzcsap.
Ha téged is meg akartak már vesztegetni, vagy úgy érezted, hogy kenőpénz nélkül nem fogsz előbbre jutni, írd meg a sztoridat névtelenül a Fizettem.hu-ra és segíts összeállítani Magyarország kenőpénztérképét!
Legfrissebb kommentek