A lvivi Andrii Drozda az Átlátszón is megjelent cikkében azt állítja, hogy az ukrán nacionalisták lefasisztázása, bűnbakként való beállítása csak orosz propagandafegyver a kijevi fordulat lejáratására. Ez olyan féligazság, amelyet meggyőződésem szerint érdemes és fontos helyretenni. Hegyi Gyula vendégposztja az ukrán nacionalistákról.

Fotó: innen.

„Ragadjatok fegyvert, harcoljatok az orosz disznók, a németek, a zsidó sertések és más férgek ellen”. Ezt a veretes kijelentést Oleh Tyahnybok, az ukrán Szabadság Párt (Szvoboda) vezetője tette, s az ukrán helyzet illusztrációjaként még a német Bundestagban is elhangzott. Természetesen elrettentő idézet formájában – nincs egyetlen német neonáci sem, aki nagyobb nyilvánosság előtt megengedhetne magának ilyen eszelős uszítást.

Tyahnybok, aki 2010-ben pártja jelöltje volt az ukrán elnökválasztásokon, szavai szerint a „moszvai-zsidó maffiától” szeretné megvédeni Ukrajnát, s ebben nagy példaképének tartja Sztepan Banderát, aki a hitlerista csapatok oldalán harcolt a szovjetek ellen. A párt „think tank-je” 2005-ben Joseph Göbbels Kutató Központ néven alakult meg, bár később átkeresztelték Ernst Jünger nevére, aki egyfajta antináci fasiszta volt, s ami a szélsőjobboldali személyiségek között ritka dolog, nem titkolta a könnyű kábítószerek iránti vonzalmát. (De a Szvoboda feltehetően nem ezért tiszteli emlékét.) Mivel a Szvoboda ma miniszterelnök-helyettest és több minisztert is ad Ukrajnának, és a közvélemény kutatások szerint Tyahnybok akár 28%-ot is kaphatna elnökjelöltként, a párt szélsőjobboldali karakterét bűn lenne elhallgatni.

Az Európai Parlament 2012 decemberében, valamennyi demokratikus frakció közös előterjesztésében, határozatban ítélte el a Szabadság Pártot „rasszista, antiszemita és xenofób” nézetei miatt. A magyar balliberális média annak idején elismerően fogadta ezt a határozatot, annál is inkább, mert más európai testületek ugyanezzel a szóhasználattal ítélték el a Szvobodát és a Jobbikot.

A lvivi Andrii Drozda az Átlátszón is megjelent cikkében azt állítja, hogy az ukrán nacionalisták lefasisztázása, bűnbakként való beállítása csak orosz propagandafegyver a kijevi fordulat lejáratására. Ez olyan féligazság, amelyet meggyőződésem szerint érdemes és fontos helyretenni. Egyáltalán, a szabad sajtó lényege az, hogy ugyanarról a tényről többféle véleményt, közelítést is megismerünk, s az érvek és ellenérvek ismeretében próbálunk meg ítéletet alakítani. Az ukrán válság esetében a még demokratikusnak nevezhető magyar média sem igen követte ezt az alapigazságot, erősen elfogultnak mutatkozott az új ukrán vezetés iránt. Amit aligha egyensúlyoz, hogy a Jobbik-közeli média pedig szélsőséges orosz-barát kampányba kezdett. Én annak örülnék, ha egy demokratikus orgánumban olvashatnám a pro és kontra érveket.

Nacionalisták az ötödikről – Oroszország új bűnbakjai

Oroszországnak új bűnbakra van szüksége, és Dmitro Jaros tökéletes erre a szerepre. Senkit nem érdekel az orosz médiában, hogy a Jobb Szektor soha nem volt antiszemita vagy soviniszta szervezet, hogy tagjainak fele orosz anyanyelvű vagy orosz származású, vagy hogy az izraeli hadsereg veteránjai is együttműködtek a Jobb Szektorral az ukrán forradalom idején. Tovább a teljes cikkre.

Jellegzetes féligazság, ahogy Drozda megemlíti: az ukrán nacionalisták nagy példaképét, Banderát 1959-ben a KGB gyilkoltatta meg. A gyanútlan olvasó joggal gondolhatja, hogy akit a KGB meggyilkol, az csak jó ember lehet. A cikkből kimarad, hogy Bandera csapatait a hitleri Németország szerelte fel a szovjetek elleni harcra, s a banderisták 1941-42 táján aktív részt vállaltak az ukrajnai zsidók legyilkolásában. (A háború vége felé viszont megmentettek több zsidó embert.) A Jobb Szektorról szóló sorait pedig sajátos módon árnyalja az a tény, hogy a szervezet egyik vezetőjét, Olekszandr Muzicskót március végén meggyilkolták. Igaz, először olyan hírek keltek szárnyra, hogy őt is a KGB ölette meg, de a kijevi belügyminisztérium hamar bejelentette, hogy a szerintük veszélyes banditának számító Muzicskóval az ukrán rendőrség végzett. A Jobb Szektor erre nyíltan megfenyegette az ukrán belügyminisztert, aki amúgy a Majdan győzelme után került posztjára. Ha most elhisszük Drozdának, hogy a Jobb Szektor is demokrata, meg az új ukrán kormány is az, akkor valami nagyon nem stimmel. Drozda szerint a bevezetőben említett Tyahnybok-ot is csak az „orosz propagandisták” próbálják befeketíteni. Szerintem erre saját szavai és az Európai Parlament közel egyhangú állásfoglalása önmagában is elegendőek.

Korábbi cikkeink az ukrán válságról

Bankszámlákat zárol az EU – Magyarországon is üzletel Janukovics oligarchája

A kárpátaljai magyarokat hidegen hagyja a kijevi forradalom

A Majdan hadserege – avagy kik haltak meg kedd éjszaka Kijevben

Ukrajna: „Már rég nem Brüsszel vagy Moszkva a kérdés”

Nem akarom lefasisztázni az ukrán nacionalistákat, csak attól óvnám magam, hogy elnézzünk és természetesnek tartsuk Ukrajnában azt, amit itthon, Magyarországon nagyon nem szeretnénk annak látni: a második világháborús, Hitler-barát nacionalizmus feléledését és hőskultuszát. A helyzetet persze tovább nehezíti, hogy a putyini ideológia az orosz nacionalizmust egyértelműen a második világháborús antifasiszta győzelemre építi. Ettől még nem kell egyetérteni sem Putyinnal, sem az orosz nacionalizmussal. De érdemes vigyázni arra, hogy ha szembe megyünk vele, akkor ne az antifasizmusra, hanem a mai orosz politikára mondjunk nemet. Európa történelme nagyon bonyolult, sokan születtek rossz korban rossz helyre, és olykor az ördöggel is összefogtak saját céljaik érdekében. Ezt emberileg talán meg lehet érteni, de nem szabad hősi eposzként és az ördög felmagasztalásaként felfogni.

Hegyi Gyula

(Az MSZP volt képviselője, publicista)