Az ilyen címben már nyilván ott a válasz: nem egészen.

Dél-Afrika ugyanis manapság nem éppen a nemrég elhunyt Nelson Mandela álmáról, feketék és fehérek közös, békés együttéléséről szól. Óriási a korrupció, a híradások a közbiztonság hiányáról szólnak: a mintegy 53 millió lakosra évente több mint 20000 gyilkosság jut, aggasztó méreteket ölt a nemi erőszak és a rablás. Ez persze nem lenne különösebben nagy újdonság egy afrikai országban, ha nem a kontinens legfejlettebb gazdaságáról beszélnénk. Utóbbi tény ellenére a lakosság nagyjából negyede munkanélküli és kevesebb mint egy és negyed dollárból él.

A több évtizednyi börtön után a '90-es években elnöklő Mandela "szivárványállam" koncepciója sem valósult meg egyelőre teljesen. Bár az országban 11 hivatalos nyelv van, a lakosok több mint 80%-a fekete felmenőkkel rendelkezik és számottevő a nemzetiségek közti keveredés, a szociális helyzeten is alapuló faji elkülönülés mégis szembetűnő.

Bár azok a paramilitáris szervezetekbe tömörülő félőrült protonácik, akik egyenesen faji háborúról álmodoznak még kevesen vannak, a majdnem 9%-ot kitevő fehér lakosság egy része úgy tekint az apartheid-re, mint a korra, "amikor még minden rendben volt." Persze nem volt minden rendben, legfeljebb ők voltak jobb helyzetben, a korábbi rendszer haszonélvezői és leszármazottaik máig azt mondják, hogy jobb nem keveredni a feketékkel.

"Bár igaz, hogy a fehérek közt is vannak bűnözők" - mondja fel a fehérek által alapított, enklávéként működő Orania egyik lakója az általunk is ismert leckét. Ezt a települést vezeti Verwoerd egyik leszármazottja, akinek unokatestvére a gyarmattartó elnyomók iránt érzett nosztalgia helyett Mandela örökségét ápolva inkább kevert bőrszínű településeken dolgozik. Az ő szélsőségesen ellentétes példáikon keresztül mutatja meg a Journeyman tv filmje, hogy vajon az apartheid megalkotója és Nelson Mandela öröksége él tovább Dél-Afrikában.