Horváth András ügye kapcsán tettünk fel kérdéseket a volt alkalmazottját jogosulatlan adatkezeléssel, illetve összeesküvés-elméletek gyártásával vádoló adóhatóságnak. Egyes kérdéseinkre a NAV hosszan, másokra kurtán, néhol érdemileg, máshol pedig kitérően felelt. De összességében nemigen tisztult a kép.    

Horváth András közismert esetének létezik egy „konteó-szála”. Legalábbis a vele kapcsolatban a hatalom részéről megszólalók igyekeznek olyan képet ültetni a nagyközönségbe, hogy Horváth állításai csupán az egykori NAV-dolgozó paranoiájának termékei. Deutsch Tamás nemes egyszerűséggel futóbolondnak és közéleti paranoiásnak nevezi. 

Az ügyről kiadott NAV-sajtóanyagban, illetve a sajtótájékoztatón elhangzottakban is szerepel az „összeesküvés-elmélet” szóösszetétel. Varga Árpád NAV-elnökhelyettes a sajtótájékoztatón következőket mondta Horváthról: „Miután távozott a hatóságtól, szekrényét kibontották, és rengeteg, mintegy 60 ezer oldal fénymásolatot találtak. Ez Varga Árpád szerint nagyon sok, mintegy 100 revizor anyaga. Nem volt jogosultsága, mégis összeszedte az összes kollégának az anyagait és összeesküvés-elméleteket gyártott.” Ugyanitt a tudathasadás és a küldetéstudat szavakat is használja Horváth jellemzésére.

Az említett sajtó-háttéranyag minderről alábbiakat mondja: „A feketegazdaság elleni harc komoly háború, melyhez nem összeesküvés-elméleteket gyártó gerillaharcosokra van szükség, hanem jól felkészült hadseregre elkötelezett katonákkal.” Kérdésekkel fordultunk ezzel összefüggésben a NAV sajtóügyeletéhez. Egyebek közt azzal, hogy ha Horváth András jogosulatlanul szedte össze, másolta, és tárolta mások anyagait, akkor tettek-e ellene rögtön, azonnali feljelentést jogosulatlan adatkezelés miatt? Illetve, milyen fegyelem (és anyagtakarékossági rend) volt a NAV-nál, ha Horváth ilyen mennyiségű papírt, sok ezer oldalt csak így – a NAV szerint jogosulatlanul, tehát nyilván feleslegesen - lemásolhatott?

A NAV válasza: „Horváth András 2013. november 7-i lemondását követően, 2013. november 13-án jelent meg a munkakörével kapcsolatos átadás-átvételi eljárásra. Az iratainak a tételes átadását nem volt hajlandó elvégezni, ezért iratszekrényének feltárására távollétében, tanúk jelenlétében, dokumentáltan került sor. Felettesei a szekrényei kinyitását követően szembesültek az ott tárolt dokumentumok nagyságrendjével és tartalmával. Szintén lemondását követően került sor – különös tekintettel a sajtóban megjelent állításaira – a lekérdezési naplófájlok áttekintésére. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ügyintézői adatkezeléseire vonatkozó szabályokat a NAV adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzata, valamint informatikai biztonsági szabályzata tartalmazza, melyet minden munkatárs, így Horváth András is köteles betartani. Az alkalmazottak kizárólag munkaköri leírásukban meghatározott feladataik ellátása céljából, a részükre biztosított jogosultságok rendeltetésszerű és célhoz kötött használatával kezelhetnek személyes adatot. Az alkalmazott fegyelmi, polgári jogi, büntetőjogi felelősséggel tartozik a feladatai teljesítése során végzett adatkezelés jogszerűségéért. Tekintettel arra, hogy az ügyben felmerül a bűncselekmény elkövetésének gyanúja, a NAV feljelentést tett.”

Az adóhatóság ugyanakkor elismerte: „Horváth András ellen 2013. november 8. előtt nem indított hivatali vizsgálatot a munkáltatója.” Valamint: „Horváth András november 7-én adta be lemondását jogviszonyáról, és 8-án állt a sajtónyilvánosság elé. Semmilyen munkáltatói intézkedésre nem került sor e két időpont között, tekintettel arra, hogy erre okot adó körülmény nem merült fel.” – közölte a NAV. Ergo csak akkor, illetve azután kezdtek ellene vizsgálódni, hogy a nyilvánosság elé lépett. A NAV arra már nem tért ki, hogy amennyiben Horváth bűnössége (tehát a jogosulatlan adatkezelés) igaz, akkor az adatbiztonsági fegyelem ilyen mérvű áthágása nem veti-e fel a csúcsvezetés felelősségét.

Mint ismert: a NAV-jogelőd APEH berkeiben 2002-ben indított vizsgálat megállapításai szerint „Simicska Lajos APEH-elnöksége idején külön szakember foglalkozott a számára szükséges adatok lekérdezésével. Információnk szerint a vizsgálat megállapította, hogy az adóhatóság volt elnöke úgy kért cégekről, magánszemélyekről információkat, hogy ezek megtekintését hivatali indokkal nehéz magyarázni: az érintettek ellen abban az időpontban nem folyt olyan eljárás, amely az elnök érdeklődését magyarázná. Értesülésünk szerint politikusok és újságírók is voltak közöttük, de nem lehet tudni, az APEH volt elnöke felhasználta-e, és ha igen, mire a kért adatokat.” A dolognak Simicskára nem lett semmiféle jogi következménye, rá nézve nem született perdöntő bizonyítás vagy elmarasztalás.

Ám egy zsarolási bűncselekmény apropóján született 2008-as cikk arra utal, hogy: „A „hosszú bájtok éjszakája” ügyében lefolytatott vizsgálat nem állapította meg, hogy bűncselekmény történt volna, de azt igen, hogy a most meggyanúsított tanácsadó, G. Z. nagy mennyiségű iratot töltött le [… ] A három gyanúsítottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság előzetes letartóztatásba helyezte.” Egyikük „az APEH akkori elnökének informatikai tanácsadója volt 1999 áprilisa és 2000 októbere között, és a tanácsadó feltehetően a „hosszú bájtok éjszakáján” letöltött adatokat használta fel a zsaroláshoz.”

Varga Árpád elnökhelyettes mondandója, illetve a NAV háttéranyaga alapján Horváth Andrásról egy paranoid, tudathasadásos, küldetéstudatos ember személyiségképe rajzolódik ki. Ámde a NAV elmondásából éppenséggel a fordítottja is levezethető. Az összeesküvés-elméletek gyártói rendszerint mániákusan ragaszkodnak a „bizonyítékaikhoz.” Ha Horváth egy ilyen elméletgyáros, akkor Önök szerint miért hagyta ott ezeket az iratokat? Hogy pont az „összeesküvők” találják meg? Miért nem vitte akkor inkább magával, vagy rejtette el? Nem gondolják, hogy amennyiben egy magas rangú közhivatalnok, a NAV elnökhelyettese valakivel kapcsolatban a tudathasadás, küldetéstudat, összeesküvés-elmélet gyártó kifejezéseket használja, akkor ezeket konkrétumokkal illene bizonyítani? Konkrétan Horváth milyen állításaiból látják ezt bizonyítva? – tettük fel kérdéseinket a NAV felé. „A NAV elnökhelyettese sajtótájékoztatóján ismertette, miből vonta le a következtetést.” – jött a hatóságtól a lakonikus felelet.

Egy élelmiszeripari hatástanulmány is százmilliárdos nagyságrendű áfacsalásról beszél

A kormányzati- és pártkommunikáció igyekszik magányos bajkeverőnek beállítani Horváth Andrást. Holott egyre nyilvánvalóbb, hogy ez nem így van: évek óta számos, Horváthéhoz hasonló jelzés, figyelmeztetés és javaslat érkezett az áfacsalások ügyében az illetékesekhez. Például egy élelmiszeripari hatástanulmány, amely szintén elég konkrét adatokkal szolgál: megbecsüli például az alapvető-élelmiszer ágazatban megvalósuló áfacsalás értékét – ez a szakértők számítása szerint évente 128 milliárd forint. Világosan leírja az áfacsalások jellegzetes módszereit, szemléltető ábrákkal segítve a megértést. De ha ez nem lenne elég, néhány terméken keresztül – konkrétan – demonstrálja is az egyes csalástípusok módját és hatásait. Tovább a teljes cikkre.

Azt is írta a fent hivatkozott NAV-sajtóanyag, hogy: „Az informatikai rendszeren alapuló kiválasztás alapján kiállított konkrét ellenőrzés lefolytatására vonatkozó megbízólevélen csak meghatározott esetben hajtható végre bármilyen módosítás, illetve – kivételes – esetben vonható vissza, úgy hogy ennek minden esetben nyoma marad az informatikai rendszerekben.”

Erről a témáról - informatikai alapú kiválasztás – a cikkíró és más is írt korábban, ugyanis 2007-ben „év elején hatályon kívül helyezték az adózás rendjéről szóló törvény azon bekezdését, amely kötelezővé tette a számítógépes program alkalmazását az APEH által ellenőrzött személyek véletlenszerű kiválasztásánál.” Kérdésünk a NAV irányába: a 2010-es kormányváltás után helyreállították 2007-ben eltörölt kötelező számítógépes véletlenszerűségi kiválasztást, vagy maradt a 2007-es változtatás? (Amit akkor pont a jelenlegi kormánnyal szembeni ellenszenvvel aligha vádolható Magyar Nemzet tett szóvá.) Ez a változás csak személyek ellenőrzésénél zajlott le, vagy cégek esetén is megtörtént? Cégeknél mi a helyzet? Horváth András pedig épp azt állítja: 2007-től romlott a helyzet a NAV-nál.

„Az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) nem tiltja a véletlenszerű kiválasztás módszerének alkalmazását, azt a NAV jelenleg is alkalmazza. A véletlenszerű kiválasztás az ellenőrzési terület és a NAV számára is fontos, tekintettel arra, hogy az ellenőrzés elrendelése során is biztosítani kell azon általános törvényi alapelv érvényesülését, amely a megkülönböztetés és részrehajlás általános tilalmára vonatkozik. Továbbá ezen kiválasztáson alapuló ellenőrzések – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a kockázatelemzésen alapuló kiválasztás hatékonyságának mérésénél hasznos viszonyítási alapot nyújtanak. A rétegzett mintavételen alapuló, véletlenszerű kiválasztás informatikai támogatással működik. A vizsgálandó adózó kijelölését a számítógépes rendszer támogatja. A kiválasztás minden adózói körben működik.” – tájékoztatott a NAV.

Ugyanakkor a válaszból („nem tiltja”, illetve „alkalmazza”) az is következhet, hogy a véletlenszerű számítógépes kiválasztási protokoll nem kötelező, csak opcionális. A NAV eléggé kitérően fogalmazva reagált a 2007-es változás 2010 utáni sorsát (megváltoztatását vagy változatlanul hagyását) firtató kérdéseinkre.

Papp László Tamás