Nem kétséges, a mai ünnep főszereplője megint a Békemenet lesz. Most is tízezrek masíroznak majd, hogy demonstrálják a miniszterelnök politikája iránti elkötelezettségüket - ahogy ez bevett gyakorlat a polgári demokráciákban. Az viszont továbbra sem tudható, hogy az eseményt prezentáló szervezet számláját ki és miből fizeti.

Azt talán maga Csizmadia László sem vitatja, hogy az általa vezetett szervezet idén másodszor folytat komoly forrásokat feltételező médiakampányt. Akárcsak a tavaszi, a mostani kampány is sok felületen és nagy intenzitással zajlott: napi többszöri megjelenés az MTVA médiumaiban, járműreklámok, banner az Index főoldalán, és persze az elmaradhatatlan Simicska-hirdetőoszlopok. A két kampány költségére vonatkozóan az információk szinte teljes hiánya miatt még csak becslések sincsenek, de a nagyságrend valószínűleg eléri a százmilliót. Abban az esetben persze, ha a pénzügyeket intéző Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány ( CÖKA), vagy az általa megbízott ügynökség piaci árat fizetett a szolgáltatásokért. Ezzel kapcsolatban közadat-igényléssel fordultunk ahhoz a két nem piaci szereplőhöz, az MTVA-hoz és a BKK-hoz, amelyek jelentős szerepet játszottak a CÖF kampányában. 

A kampány költségével kapcsolatban két eset lehetséges: vagy a tényleges piaci ár töredékéért jutott a CÖF-CÖKA a hirdetési felületekhez, és az egész megvolt néhány millióból, vagy valahonnét százmilliós nagyságrendű forrás került a szervezethez, és ez fedezte a költségeket. Az előbbi esetben – különösen a Simicska-tulajdonban levő cégekkel kapcsolatban - felmerülhet a „keresztfinanszírozás” gyanúja: az állami hirdetésekkel kitömött Mahír és Publimont megengedheti magának, hogy akár jelképes áron szolgáltasson felületet a kormánypropagandának. Az utóbbi esetben viszont a tényleges költségekkel kapcsolatban az igazságnak legalább a körvonalai kiderülhetnek jövő júniusban: akkor ugyanis a CŐKÁ-nak is nyilvánosságra kell hoznia az idei év gazdálkodását bemutató beszámolót. Nagy meglepetésekre azért nem számíthatunk: idén sem igen csodálkozott senki, amikor a CÖKA beszámolójából kiderült, hogy a szervezet bevételének 86 százaléka, a 46-ból 40 millió forint egyenesen Fidesztől, pontosan a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványtól érkezett. Ahogy a tavalyi pénzek, úgy az idei kampányok is összefolytak: számos esetben első ránézésre eldönthetetlen volt, hogy a kormány vagy a CÖF invitálja a polgárt a Hősök terére meghallgatni Orbán Viktort.

A kormányzásának negyedik évébe lépő Orbán-kabinet eddig ténylegesen nem sokat tett a korrupció, különösen az illegális pártfinanszírozás visszaszorításáért. De amit tett, azt is mind felülírja a Lex Átlátszó elfogadása, azaz a információszabadságról szóló törvény módosítása. (Ennek következtében hagyta ott az Átlátszó a területen mérvadó civil szervezetekkel együtt az antikorrupciós munkacsoportot.) A CÖF-fel mint afféle élőerős Magyar Vizslával megvalósított politikai kampány pedig végképp el kell, hogy oszlasson minden, a kampányfinanszírozás tisztaságával kapcsolatos, a második Orbán-kormányhoz fűződő illúziót.

Természetesen elfogadható legitim célként, amit Fricz Tamás CÖF-kurátor mond, hogy tudniillik az uniós bürokratáktól meg kell védeni a demokráciát: hátha tényleg ez a harc lesz a végső, és nem is lesz szükség több békemenetre. És az sem sért semmilyen jogi vagy politikai normát, hogy épp az a szervezet epekedik a békéért, amelyik feltétlen elkötelezettje az újabb és újabb háborúkat és harcokat hirdető miniszterelnöknek. (Úgy látszik, visszajött a tömegrendezvényekkel abszolvált békeharc is.) A részben pártpénzekből, részben ellenőrizhetetlen forrásokból finanszírozott álcivil politizálás viszont kikezdi a demokrácia működését. Hogy mennyire tekinthető ténylegesen civilnek a CÖF-CÖKA működése, abban eligazít a NAV legutolsó „érvényes civil kedvezményezettek” listája. Ebből az derül ki, hogy a 40 milliós pártadomány mellett a finanszírozásért felelős CÖKA javára idén 58 adózó rendelkezett az adója 1 százalékáról, összesen 287 ezer forint értékben.

Az elburjánzó korrupció mellett ennek a sajátos politikai eszköztárnak nem várt következménye lehet, hogy a 2018-as választási kampányt már egy hagyományőrző cukrászegylet és egy alapítványi formában működtetett tűzoltózenekar vívja, míg a surranópálya előnyeiben bízó harmadik erő a kispesti akvaristákat küldi harcba maga helyett. Egy európai demokráciában politikusok, és nem bornírt amatőrök csinálják a politikát: egy viccpártnak is ezerszer több létjogosultsága van ebben a szcénában, mint a kétes legitimitású, komolykodó nemzeti gittegyleteknek. Ha nem figyelünk oda, hovatovább nemcsak a kampánypénzek, de a pártok is eltűnnek a szemünk elől.

Itt a civil támogatások listája: a kormány mellett demonstrálni menő

Bőségesen kaptak működési támogatást az idei büdzséből kormányközeli civil szervezetek, a dúsgazdag Teleki László Alapítványtól kezdve a fideszes képviselő Simonka György által vezetett Magyar Dinnye Szövetségen át az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnökéhez, a Békemenet-szervező Csizmadia Lászlóhoz köthető Polgár Portálig. A NEA nem kívánta a nyilvánosság elé tárni a döntéseket bemutató listát, pusztán a tájékozódást korlátozó módon, egy-egy szervezet eredményét megjelenítő keresőt üzemeltet. Az atlatszo.hu most a teljes listát közzéteszi. Tovább a teljes cikkre.

Békemenet után kísértetjárás: fantomok és álcivilek kampányolnak Bajnai ellen

Sem az Orvosi Kamara, sem a Református vagy az Evangélikus Egyház, sem további, a szervezet honlapján felsorolt társadalmi szervezetek nem csatlakoztak a Békemenetet és a Bajnait ekéző plakátkampányt jegyző Civil Összefogás Fórumhoz, derítette ki az atlatszo.hu. A CÖF-tagszervezetek között fantomcivilek is feltűnnek, és a Kárpát-medencei magyarság legitim képviselőjeként pózoló, harcosan kormánypárti Civil Összefogás Fórum jogi státusza is tisztázatlan. Tovább a teljes cikkre.

Becker András