Addig molesztáltuk a politikaközeli civil szervezeteket, míg végül a Haza és Haladás Alapítvány után a CÖKA (is) közzétett valamit a gazdálkodására vonatkozó adatok közül, ráadásul meghívtak minket a tavalyi beszámolót tárgyaló kuratóriumi ülésükre.  Az esemény nagyjából három percig tartott, a résztvevők kétszer szólaltak meg, és már el is volt fogadva a tavalyi beszámoló. Fényképezni, diktafont használni, a szerződésekbe betekinteni nem lehetett.

Jóérzésű ember már szinte szégyell írni a Civil Összefogás Közhasznú Alapítványról (CÖKA), azok után meg pláne, hogy a sok kínos hazudozás után még a Párt 40 milliója is rájuk ragadt – pedig a nemzeti civilkedés nagy organizátoráról, a textilkereskedő szakmában nevet szerzett Csizmadia Lászlóról simán elhiszi az ember, hogy ő nem pénzért csinálja, sőt. Szegény nyilván ezt feltételezte Lajosról is, hogy őt is ugyanaz a tűz hajtja, hogy abból a sok pénzből, amit olyan ügyesen összepályázott, abból lehet már egy kicsit támogatni a NER civiljeit. Olyan összmagyar kaláka, kezet nyújt egymásnak nemzeti nagytőkés és nemzeti civil. Lajos majd hunyorít, ne viccelj édes bátyám, tőletek pénz, hogy képzeled? Ragaszgassátok tele bajszos Bajnai-plakáttal a BKV komplett gördülő állományát, számlát meg majd írunk nyolc forintról. Mert azért valamit kell, hátha lesz nálatok revízió a Domokos Laciéktól, vagy beránt ellenőrzésre az Ildikó, ismerem milyen, tíz évig nekem dolgozott, aztán a végén ott köttök ki a Polt Petiéknél – és a térdüket csapkodva nevetnek, csak úgy rázkódik a tányéron a vaníliás karika.

De úgy néz ki, nem ez lett a deal, fizetni kellett – Lajos kicsit másképp értelmezi a nemzeti együttműködés rendszerét, ő a számok embere. Lehet ragasztgatni, van óriásplakát is meg cityligt, de hát a baráti üzlet is üzlet. Meg is jelentek egyből a nyolcjegyű számok a CÖKA költségvetésében, és a nemzeti spontaneitás látványának ez nyilván kevésbé áll jól.

Pedig az elnök mindent megtett a maga részéről: fittyet hányva a publikum néha sírásba csukló röhögésének, fittyet hányva tényeknek és a jognak, még a saját maga által jóváhagyott szabályoknak is, hónapokig küzdött azért, hogy a pénzügyekről még csak szó se essen. Bár rajta, meg a Polgár Portál elszánt sajtólevelezőin kívül nyilván senki nem hitt egy percig sem a CÖF/CÖKA/Békemenet konglomerátum függetlenségében, az ingyenbuszok legendájában, meg a borsodi romák Bayer Zsolttal előadott észveszejtő flash mobjában, az elnök kitartott.

A CÖKA vicces története nemrég újabb epizóddal gazdagodott: a szervezet kuratóriuma megtárgyalta és elfogadta a tavalyi gazdálkodásról szóló beszámolót. Az ülésre az Átlátszó is hivatalos volt, de az elnök minapi coming outja után mérsékelt izgalommal készültünk. Az esemény nagyjából három percig tartott, a résztvevők kétszer szólaltak meg – igen, igen -, és már el is volt fogadva a tavalyi beszámoló. 46 millió bevétel, 46 millió kiadás. További kérdésnek helye nincs, az elnök felháborodva utasítja vissza, hogy betekintsünk bármilyen dokumentumba, a szerződések nem nyilvánosak, ezerszer megmondtam, de annyira nem, hogy az is titkos, hogy titkosak, nem, nem mutatom meg az erről szóló pontot sem, hát mit szólna az a szegény vállalkozó, és ez nem interjú – veszed ugye, kérdi az ügyvédet-, köszönjük, nem kérünk kamerázást, viszontlátásra, örülünk hogy itt voltak.

Ja igen, a Bajnai-lejáratókampány költségeinek jelentős része átcsúszott 2013-ra, arról tehát majd jövőre, nagy valószínűséggel a választások után fognak beszámolni. A költségek elmúlt két évi exponenciális növekedését nézve - 2011-ben még tokkal-vonóval másfél millióból kijött az egész buli -, könnyen lehet, már kilencjegyű számok fogják leírni a békemenetes civilkedés 2013-as költségeit.

Montázs: Kovács Gergely