Péterfalvi Attilával szemben Novák Elődnek bizony igaza van. Legalábbis a múlt csütörtökön kipattant, a Péterfalvi NAIH elnök korábbi állásfoglalásának tartalmával kapcsolatos vitában. Szerintünk ugyanis annak alapján jóhiszeműen gondolhatta a jobbikos képviselő, hogy adatot igényelhet képviselőtársaitól azok kettős állampolgárságának fennállásáról. Egy másik, de ennél fontosabb kérdés, hogy helytálló volt-e ez a Péterfalvi-állásfoglalás.

Az időben visszafelé haladva az ügy dokumentumai, hogy mindeni maga tudjon állást foglalni: itt a csütörtök esti, a Jobbik képviselő akciójának jogi alapján utólag tagadó Péterfalvi-közlemény, itt a Nováknak írt Péterfalvi-levél, végül az ez utóbbiban hivatkozott Jóri-álllásfoglalás ugyan hivatalos forrásból sehol nem érhető el, viszont egykori címzettje publikálta.

A NAIH elnök mostani álláspontja az, hogy csak a kettős-többes állampolgárság ténye közérdekből nyilvános adat, az állampolgárság szerinti ország meg már csak azért sem, mert abból szenzitív adatra (nyilván a nemzetiségre, vallásra utal) lehet következtetni. Ehhez képest a Nováknak küldött levélben nem tett ilyen distinkciót, általában írt a „többes állampolgárságra vonatkozó adat”-ról, és felhívta a korábbi Jóri-állásfoglalást, ami szintén ezt a terminológiát használta. Utóbbinak a teljes érdemi érvelése a következő (kiemelés tőlünk):

Az állampolgárság mint jogintézmény a természetes személyeknek egy bizonyos államhoz fűződő, elsősorban jogi kapcsolatát testesíti meg: a jogszabályok által garantált jogok és előírt kötelezettségek teljességét jelenti az érintett számára. Az állampolgárság többnyire az adott nemzetiséghez való tartozást is jelenti egyben.

Az országgyűlési képviselők közjogi pozíciójából és az állampolgárok általi közvetlen választásából következően indokolt, hogy a tevékenységükkel összefüggő személyes adataik széles köre megismerhető legyen a választópolgárok megalapozott döntésének előfeltétele, hogy a képviselőjelöltek korábbi politikai, közéleti tevékenységét, annak motivációit a lehető legszélesebb értelemben megítélhessék.

Az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) AB határozata szerint „[…] az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, hogy a demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb; különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának.” A kettős állampolgárság az adott személy számára nemcsak több jogosultságot, de esetleg több kötelezettséget is jelent, mely utóbbiak teljesítése befolyással lehet képviselői feladatai ellátására is. Ennyiben olyan személyes adatról van szó, amely a köztevékenységgel összefügg.

Ez az indokolás nem mondható túlírtnak, és azt sokféleképpen lehet érteni, de úgy, hogy a NAIH a Jobbik felé egyértelművé tette volna, hogy csak a kettős állampolgárság ténye a közérdekből nyilvános adat, egészen biztosan nem. A végül kiszenvedett köztes álláspont emellett azért is szerencsétlen, mert egy ilyen gyakorlattal sem a képviselők magánszféráját nem védtük meg (a kettős állampolgárság bejelentésének tényét, de milyenségének titokban tartását a közvélemény ez iránt érdeklődő része nyilván autonóm módon értelmezné), viszont az esetleges nyilvánosságnak sincsenek meg a pozitív hatásai.

A NAIH tárgybeli állásfoglalásai (sem az eddigiek, sem a mostani) kötelező erővel nem rendelkeznek. A kérdésben irányadó precedens úgy születhet, ha az adatkérés megtagadását Novák Előd - vagy egy hasonló adatkérést bárki más - elviszi a bíróságra. A kérdés viszonylag egyszerűen megfogalmazható: az országgyűlési képviselő közfeladatával összefüggő egyéb személyes adatának minősül-e a második (vagy többedik) állampolgárság fennállása? Ezt ugye annyival elintézte az ombudsmani állásfoglalás, hogy igen, mivel az ebből eredő kötelezettségek teljesítése befolyással lehet képviselői feladatainak ellátására. Mi is inkább erre a válaszra hajlunk, de az szerintünk az érvelés nem szerencsés, mert ennek alapján bármilyen személyes körülmény, ami befolyásolhatja a feladat ellátását (akár egy magánéleti esemény vagy egy betegség kórképe) is nyilvános lenne. Mi inkább azzal érveltünk volna, hogy az állampolgárság közjogi kötelék, amihez egy magyar parlamenti képviselői számára adott esetben nehezen teljesíthető, az ellátott közfeladattal összeegyeztethetetlen kötelezettségek is társulhatnak. Ezzel szemben persze felvethető, hogy az állampolgárság ténylegességének elve alapján az ilyen kötelezettségek többsége egy magyar állampolgársággal is rendelkező, hazánkban élő polgárral szemben eleve nem érvényesíthető.

Még ennél is kevésbé látjuk egyértelműnek viszont azt, hogy a képviselő ilyen adatok tekintetében adatkezelőnek minősül-e egyáltalán. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minden nála lévő adat tekintetében ezt nem lehet kimondani, hisz az általa személyes hobbiként gyűjtött könyvek másolatának kiadását aligha követelhetné tőle valaki adatigényléssel. Így viszont a kérdés itt is hasonló, de kicsit más, mint az előbb: a második (vagy többedik) állampolgárságra vonatkozó adat a képviselői tevékenységgel összefüggő adat-e? Mi hajlunk arra, hogy nem. Ha ez így van, akkor, bár az adat közérdekből nyilvános, a képviselő nem köteles kiadni azt. Egyértelműbb válasz bírósági precedens hiányában törvénymódosítással lenne adható, de ennek meg most aligha van itt az ideje, hiszen a szlovák és az ukrán kettős állampolgárok tekintetében hasonló helyzetben éppen az eltitkolásra biztat a magyar állam. A különösen furcsa éppen az a NAIH 'középutas' állásfoglalásában, hogy ha azt a szlovák és az ukrán helyzetre tükröztetjük, akkor ott önmagában a kettős állampolgárság tényére vonatkozó adat kiadására való kötelezés is a hazai állampolgárság elvételével járna.

(Péterfalvi Atilla arcképének forrása a metropol.hu, Novák Elődé pedig a jobbik.hu)