2012-ben is képesek főigazgatók, osztályvezetők és titkárnők arra hivatkozni, hogy ők nem e-maileznek. Persze, számítógépük sincs. Igazából egy sárgunyhóból kell ellátniuk a közfeladatokat. Angol vécé, e-mail? Ne vicceskedjünk!
A KiMitTud közérdekű adatigénylő szolgáltatáshoz a szervezetek, hivatalok e-mail címeit használjuk. Ezek begyűjtése részben telefonon keresztül történik. Ám ez nem olyan egyszerű, mint aminek hangzik. Felhívom a szervezetet, szépen bemutatkozom és elmondom, hogy a KiMitTudnak szeretnék közérdekű adatigénylések befogadására használt e-mail címet kérni.
Az egyszeri, hatáskörtúllépéstől rettegő magyar titkárnők világa egy acsarkodó állatokkal teli vadon, ahol újabb és újabb zord női hang harsogja rendreutasítón a telefonba: mire kell az maguknak? A gyávábbja kapcsolja az osztályvezetőt. Majd az megadja az e-mail címet, ha akarja.
Az egyik önkormányzati tulajdonú szervezet tisztviselője először arról hebegett-habogott, hogy ők nem e-maileznek, majd kissé magához térve azonnal adatlopással gyanúsított meg. Tényleg a Google-lal találtam azt a pályázati dokumentumot, amin ott volt a mobilszáma. Nem hitte el, hogy nem loptam semmit sehonnan, azt mondta, hagyjuk ezt a beszélgetést abba, és inkább levelezzünk postán.
Egy fővárosi intézménynél dolgozó férfi (valószínűleg a portás) az e-mail szó hallatán azonnal rávágta: „Nekünk nem tud e-mailt küldeni!” Kicsit meglepődtem, ezért azt kérdeztem: „Ez komoly? Miért, nincsen internetük?” De erre csak azt a választ kaptam, hogy keressem a felügyelő szervezetet az e-mailjeimmel.
Előfordult már olyan is, hogy egy egész osztály belharcába nyerhettem betekintést azáltal, hogy a kollégák egymás e-mail címeit adták meg nekem. E-mail az osztályvezetőnek, nem válaszol, telefon, a titkárnője a helyettes vezetőre mutogat. E-mail a helyettes vezetőnek, nem válaszol, telefon, az ő titkárnője az osztályvezetőre mutogat. Az olyan égő, hogy én égek kategória, amikor azt kell megkérdeznem, hogy most akkor olvasták-e az e-mailt, ha már oda küldtük, ahová kérték. És még akkor is azt mondják, hogy nem tudják, hogy olvasták-e.
A NAV e-mail címét először a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül próbáltam megszerezni. Aki próbálta már, az tudja, az ő automatizált telefonközpontjukban örök időkig el lehet bolyongani anélkül, hogy valaha élő ember szólna bele a telefonba. Én szeretem a gépeket, de azért ésszerűbbnek tűnt az adóhatóság honlapján található kontakt formon keresztül elkérni a címet. Igaz, hogy a nevet, a lakcímet és az adószámot (vagy adójelet) kötelező volt megadnom, még ez sem rettentett el. Nincs kétségem afelől azonban, hogy a törvénytisztelő magyar állampolgárokat simán meg lehet félemlíteni egy ilyen formanyomtatvánnyal. Mi van, ha például csak egy... e-mail címet szeretnék elkérni? Máris szoruljon ökölbe a gyomrom, és rettegjek attól hová vezet a kérdezősködés? Az adóhatóság ügyfélszolgálata úgy tűnik támogatja ezt a mentalitást, mert válaszukban arra kértek, az adatigényléseket is ugyanitt küldjem el.
Így történt, hogy felnyomtuk a NAV-ot a NAIH-nál, és mit ad Isten, lett is nekik hirtelen közérdekű adatigénylések befogadására használt e-mail címük, ami természetesen már régóta létezik, csak elfelejtették jól látható helyen közzétenni a honlapjukon. A NAV elnöke szerint engem sajnálatosan tévesen irányítottak át az adózók számára lehetőséget biztosító felületre, ahol teljesen más témában tudtam volna információkhoz jutni.
Már csak az érdekelne, hogy a hatóság miért akar engem, úgy is mint adózót, mindenáron megfélemlíteni.
>>> Igényeljen ön is közadatot a KiMitTud közadatigénylő portálon
Ha tetszett ez az írás, csatlakozz az atlatszo.hu facebook-csoportjához!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
CC Licensz: Nevezd meg! - Így add tovább! CC BY-SA 2.5
Legfrissebb kommentek