Már az is jó lenne, ha a szervezett alvilág csak összefonódna a felvilággal, arról nem volt szó, hogy el is foglalja. Kell-e örülnünk annak, hogy a maffiaállam egyszerű közkatonái is konchoz jutnak? Mong Attila heti lapszemléje.

Ritkaság, hogy az elsősorban rendszerszintű problémákkal foglalkozó tekintélyes nemzetközi korrupcióellenes szervezet, a Transparency International egyedi ügyekben is megnyilvánul, de Magyarországon ezt is megértük. A hálózat magyarországi vezetője egyik interjújában “nettó korrupciónak”, a “state capture” klasszikus esetének nyilvánította mindazt, ami a trafiktörvénnyel, a tendereztetéssel, az előkészítéssel, a lebonyolítással történt és az elmúlt héten vált mindenki előtt teljesen nyilvánvalóvá. Alexa Noémi szerint az eset csak újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar állam különböző érdekcsoportok fogságába került, a politika ezeket a lobbikat szolgálja ki.

Ez kétségtelenül új szint a magyar korrupciótörténelemben, hiszen Katona Béla nevezetes Horn-korszakbeli bejelentése óta eddig azzal nyugtatgattuk magunkat, hogy a szervezett alvilág “csak” összefonódott a felvilággal, magyarul azért a felvilágban vannak még becsületes emberek, akik jót akarnak nekünk. Na, ez a régi szép időkben volt, amikor még abban lehetett bízni, hogy csupán a megfelelő embereket kell megválasztanunk, a megfelelő pozícióra aztán majd csak lesz valami. Azóta azonban már leváltottunk egy pár elitet, de a helyzet egyre rosszabb lett. Ahogyan azt a Laborc-Portik találkozó jegyzőkönyvei is bizonyítják, a Medgyessy és a Gyurcsány korszakban az alvilág nem egyszerűen csak összefonódott a felvilággal, hanem valójában a kettő közötti határvonalat sem lehetett mindig világosan látni. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének viszont még erre is sikerült rátenni egy lapáttal, hiszen az igazi nemzeti együttműködés azzal valósult meg, hogy az alvilág egyszerűen elfoglalta a felvilágot. Amikor tehát azt halljuk felelős vezetők részéről, hogy nincs itt semmi látnivaló, hiszen a trafiktenderen “egyszerű emberek” nyertek, akkor azt úgy kell érteni, ahogyan mondják: nem csak a keresztapák, vagy hadnagyaik, a caporegimek nyertek, de végre konchoz jutnak a maffiaállam egyszerű közkatonái is. Ennek kellene most örülni? Na, meg annak, hogy ezentúl törvény biztosítja nekik a hasznukat?

A legszomorúbb az egészben az, hogy a Transparency International magyar vezetője sem nagyon látja a kiutat, már a civil aktivitáson és tiltakozáson túl, hiszen egyik konkurens politikai erőben sem fedezi fel az erőt, elszántságot, szándékot, hogy valamit tegyen. Az egyik odamutyizik, a másik visszamultizik, a harmadik a valóságot - vagy hogyan az illetékes fideszes vezető írja a “valósságot” (sic!) - feltáró újságírókat fenyegeti, a negyedik pofátlanul azt állítja, hogy itt kérem nincsen semmi látnivaló, business as usual, a korrupcióellenes harcért felelős miniszter pedig azzal büszkélkedik, hogy megint csatlakoztunk valamelyik, a nagyobb átláthatóságot célzó nemzetközi egyezményhez. Mindennek a tetejébe a mainstream média híradóvezetői (including ójajistenem a vén zászlótartót, Gazsó L. Ferencet) úgy látják, hogy a jelen helyzetben nincs különösebb dolguk, már azon kívül, hogy beszámolnak a fára szorult kismacska megmentéséről, utána meg mutatnak egy kis vért.

Mi meg itt állunk Európa közepén, egy országban, ahova mindenünk, értsd családunk, vagyonunk és érzelmeink is kötnek, államunkat meghekkelték, egy trójai vagy mi a fene vette át az uralmat fölötte, és nincs egy rohadt vírusölő, amit ilyenkor be lehetne vetni. Kit hívjunk be?

Egyébként a trafikmutyihoz nagyon hasonló, maffiamódszerekkel megvalósított rablásról is újabb részletek derültek ki. Ez egy kevesebbszer előcitált ügy, pedig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának nevezett feneketlen katlanba mindenki fizet valamennyit. Most derült ki, amit eddig is sejtettünk, hogy mire kellenek a kötelező kamarai hozzájárulás, törvénybe iktatott ötezer forintjai azon kívül persze, hogy egy újabb, kiterjedt klientúrának kellő megélhetést biztosítsanak. A rendszert minden szinten kiszolgáló Parragh-féle szervezet országosan 2,3 milliárd forintot kasszírozott be a hozzájárulásokból egy év alatt, most tehát a fizetések és jutalmak kiosztásán túl, arra is van pénzük, hogy fényűző budapesti irodába költözzenek, évi 150 millióért.

Könyörgöm, inkább kérjetek védelmi pénzt, az tisztább, szárazabb érzés lenne.

Mong Attila

(Fotó: innen.)