Egy vidéki városban a regionális pártszervezet vezetőjétől kezdve egy ügyvédi irodán keresztül egy ügyészig egész kis baráti társaság dolgozott azon, hogy egy kiválasztott cég nyerje el egy állami támogatásból megvalósuló beruházás kivitelezését. Eközben egy bejelentő az egészségügy katasztrofális helyzetével magyarázza, hogy miért ad jó szívvel hálapénz az orvosoknak, ápolóknak, mentőknek. A Fizettem.hu-ra érkezett bejelentésekből válogattunk.

Barátok közt

A politika, az üzleti élet és a bíróságok összefonódásáról írt az a bejelentő, aki sem a pontos helyet, sem az időpontot nem akarta megadni, mert vidéken könnyen ráismernének a sztorira.

Egy állami intézmény vezetőjét megkereste a regionális pártszervezet vezetője, hogy az állami támogatásból megvalósuló beruházáshoz az általa ajánlott céget kell kihoznia győztesnek, különben repül az állásából. Mivel az intézményvezetőnek nem volt gyakorlata ilyesmiben és egyébként is idegenkedik az ilyen eljárástól, megkérdezte ezt a politikust, hogy mégis hogyan tudná ezt elintézni, nem tudja kihozni a céget győztesnek, ráadásul mivel uniós pénzről van szó, a közbeszerzési kiírás tervezetét is minősítik. A pártember rögtön ajánlott egy ügyvédi irodát, akiket meg kell bízni az ügy lebonyolításával és akkor minden rendben lesz. Az ügyvédi iroda igen nagy összeget kért, ráadásul ezt a projekt keretén belül nem is lehetett elszámolni, így az intézmény költségvetését külön megterhelte. Aztán nem történt semmi, az intézmény vezetője úgy tudta, hogy a kiválasztott cég egyeztet a tervezővel és felkészül a kivitelezésre.

A kiírásra megadott határidő előtt kb. két héttel a cég bejelentkezett, hogy több műszaki gond is van. A bejelentő barátját, aki az intézményvezető volt, elkezdték telefonon zaklatni és bepánikolt. Az ügyvédi iroda nem akart foglalkozni a dologgal, pedig csak annyi lett volna a dolguk, hogy a kiválasztott cég által adott mutyipénzt eljuttassák a nagy emberhez, illetve az eljuttatás részleteit megbeszéljék. A barát ekkor szólt a bejelentőnek és a bejelentő cégének, hogy segítsenek. Ők átnézték a terveket, egyeztettek a tervezővel, a kiválasztott céggel, javaslatokat tettek, tervezeteket készítettek, nagyjából másfél hét alatt. Ekkor szólt az intézményvezető, hogy ki kell szállni a projektből, a bejelentő cége nem vehet benne részt. A pártember ugyanis behívatta, és elmondta, hogy az eredetileg kiválasztott cég egyik tulajdonosának házastársa a törvényszéken dolgozik, és lecsekkolta a bejelentőt és a cégét, valamint egy, a megyei főügyészségen dolgozó ügyészt is megkért erre. Az ügyész szerint a bejelentő cége problémás, mert a neve 4 évvel korábban már felbukkant egy rendőrségi eljárásban, ahol nyomozás folyt és nem volt lezárva, ezért lehet, hogy még mindig megfigyelik. Így fennáll a veszélye annak, hogy a mutyizásra kiválasztott cég is fennakad a rostán és elbukik az üzlet. Ezért az ügyész azt javasolta, hogy csak az a bizonyos kijelölt ügyvédi iroda bonyolítsa a mutyit.

A bejelentő ezután egyetlen forint nélkül vonult ki az üzletből levonva azt a tanulságot, hogy itt nem a haverját segítő ügyész meg a bíró a hibás, hanem az, aki szakértelemmel, szakmai alapon akart hozzáállni a projekthez.

Hálásnak lenni

Az egyik bejelentő nem egy, hanem több történetet küldött be, budapesti és vidéki kórházakat illetően. Állítása szerint a hálapénz védelmében.

2008-ban szült, a szülésznőnek 35 ezer forintot adott, az orvosnak 70 ezer forintot, illetve szülés előtt egyszer, karácsonyra 20 ezer forintot. Az orvos nem kérte, de a bejelentő tudta, hogy ennyit illik. Azt írta, hogy megérdemelte, mert sokszor este, ügyeletben vizsgálta, nem kellett szabadnapot kivennie a vizsgálatokra. A szülésznő sem kérte a pénzt, de örült neki. Gyakorlott, kedves hölgy volt, az orvossal együtt egy hosszú éjszakai ügyelet után maradtak a bejelentővel, a szülés miatt. Elképzelhetőnek tartja, hogy ment volna pénz nélkül is, de így nagyobb biztonságban érezte magát.

Pár nap múlva az újszülöttet sürgősségi gyermekmentő szállította át az egyik gyerekkórházból a gyermekklinikára epilepszia gyanúval. A papírok elintézése után a mentőorvos bement a kórházi szobába és nyújtotta a kezét. A bejelentő még sokkos állapotban volt a stressztől és csak megrázta a fejét, elsőre nem értette, hogy mit szeretne. Az orvos csalódottan távozott.

2011-ben egy ájulás után kórházi kivizsgálásra szállították a bejelentőt, csak 1500 forint volt nála. A mentőorvos nem kérte, de elfogadta. A beteg hálás volt az együttérzésért, ezért adta a pénzt. 2012-ben szintén a mentőknek adott 2000 forintot, amikor a nagybátyját szállították kórházba, az ügyeletes orvos 3000 forintot kapott. 2012-ben és 2013-ban körülbelül 100 ezer forintot költöttek el hálapénzre, orvosok, nővérek és betegszállítók motiválására. Azt mondja, hatott.

A bejelentő az egészségügyi dolgozók nehéz helyzetével indokolja, hogy miért fizet hálapénzt, amelynek 50 százalékát tényleg azért adja, mert hálás. Véleménye szerint többségük az emberi teljesítőképesség határán dolgozik, éhbérért, az adminisztráció miatt csak a rutinfeladatokra marad idő, együttérzésre alig, ezt valamelyest kompenzálja a pénzzel.

Ha téged is meg akartak már vesztegetni, vagy úgy érezted, hogy kenőpénz nélkül nem fogsz előbbre jutni, írd meg a sztoridat névtelenül a Fizettem.hu-ra és segíts összeállítani Magyarország kenőpénztérképét!