Orbán gázszerelőjéből milliárdos lett, Rogán kerülete kapja a tanyafejlesztési pénzeket, de a lényeg, hogy vége az óvodásmutyinak. Mong Attila lapszemléje.
Kezdjük Gyurcsány Ferenccel, főleg, mert a volt miniszterelnök perre akar menni az Átlátszóval egy három héttel ezelőtti megjegyzésem miatt, amivel megkérdőjeleztem, hogy a politikus tett-e valamit a pártfinanszírozás megtisztítása érdekében, amikor hatalmon volt, illetve, hogy miniszterelnöksége előtt megfelelőképpen elszámolt-e a vagyonával. A vita (amelyről itt olvashatók részletek) a bíróságon folytatódik, de az eset után illő, hogy a Mutyimondó vele kezdje a heti összefoglalót.
Főleg, hogy a Heti Válasz Gyurcsány-cégeinek megbízásairól ír, saját bevallásuk szerint is csupán a vállalati honlapon és cégadatbázisban elérhető adatok alapján. A lap azt közli, hogy az Altus-cégcsoport a 2010-es választások után kezdett újra terebélyesedni, azzal, hogy előtérbe kerültek a nemzetközi tanácsadói munkák. A megbízók többnyire az uniós csatlakozásra váró balkáni országok kormányzati szervei voltak, amelyek az EU-s programok egy részébe vonták be a céget, 2010 áprilisa óta közel negyven – közszférát érintő – projektbe. A volt miniszterelnök ebben az esetben is perrel fenyegetőzik.
És ha már az elszámolásnál tartunk. Gyurcsány vagyonosodása (erről a múlt héten az Átlátszó kerekasztalbeszélgetésén részletesebben is beszéltem) ugyanúgy rengeteg kérdőjelet felvet, ahogyan Orbán Viktor kedvenc polgármesterének és gázszerelőjének gyarapodása is. Az önkormányzat hosszas levelezésben áll a 444 szerkesztőségével, hogy ellógják a törvényi kötelezettséget: nem tették fel a honlapra Mészáros Lőrinc vagyonnyilatkozatát, kérésre sem adják ki a dokumentumokat, és a levelezés alapján még nekik áll följebb. A felcsúti városvezető amúgy bekerült a magyarországi milliárdosok klubjába, a száz leggazdagabb ember közé, miután a miniszterelnök kedvenc út- és vasútépítői, kedvenc médiaoligarchái, bankárai és kedvenc nemzeti olajcéges fejesei már rajta voltak a listán. Mészáros Lőrinc vagyona az összeállítás becslése szerint 6,9 milliárd, ami a 88. helyre volt elég. Innovatív hozzájárulása egyébként az volt a magyar kapitalizmushoz, hogy mindig a megfelelő szögből tud kilógni a vezénylő tábornok úr fenekéből. Magyarországon ez - immár tudjuk - milliárdokat ér. Csak gratulálni tudunk a miniszterelnöknek, a polgármesternek és az országnak is. Az Origo portrét is közölt a polgármesterről, akinek a kezében minden arannyá válik.
Mészáros ugyan nem családtag, de olyan, mintha az lenne. Sikerét annak köszönheti, hogy be tudott csatlakozni egy dinasztiába. Magyarországon pedig a családi kapcsolat a boldogulás szinte egyetlen módja, ha van protekciód, bármit el tudsz érni. A Blikk írta meg, hogy a trafikkoncessziós pályázatok harmadik köre sem mentes a furcsaságoktól, és az igazi, becsületes, magyar családok tovább hasítanak. Egy minisztériumi államtitkár násza újabb boltot nyert, így már hatot üzemeltet. Mindezt úgy, hogy az államtitkár szerint kifejezetten rossz a viszony a két család között, és a nyertes is tagadta, hogy a rokonságnak köze lett volna a győzelemhez, azt mondja, próba szerencse alapon nyert. A környéken mindenesetre ezt máshogyan látják.
Az Átlátszó ír arról, hogy a kazincbarcikai önkormányzati cégeknél nem a rátermettség, hanem a rokonsági fok vagy a sógor-komaság volt a döntő a vezetők kiválasztásánál. Az egyikben igazgatóhelyettes az alpolgármester élettársa és dekoratőr a polgármester felesége, a másikban pedig a politikai kapcsolatok döntötték el, hogy az egyik MSZP-s önkormányzati képviselő nyomdájával készíttetik el a helyi újságot. A város tulajdonában lévő üzemeltetési feladatokat ellátó cég meg vidáman szennyezi a környezetet. Szintén az Átlátszó ír arról, hogy miközben évtizedek óta működő civil szervezetek kínlódnak az állami források elapasztása miatt, vannak, akik bő húszmillióért rendezhetnek néhány tucat résztvevővel félnapos minikonferenciákat. Kik ezek? Természetesen fideszes potentátok kedveltjei.
A rokonság miatt áll a bál a pécsi egyetemen is. Az intézmény frissen megválasztott dékánja első intézkedéseként a fiát tette meg tanszékvezetőnek. Az Index cikke szerint viszont ez arrafelé egyáltalán nem kivételes. Apa-lánya, anya-fia, apa-fia – mindenféle családi felállásra találunk példát, tehát nemcsak a tudományos teljesítmény, hanem a kapcsolatok is számítanak az új oktatók, tanszékvezetők kinevezésekor. Tocsik családja viszont szenved, immár egymilliárd forint körüli összeget akar behajtani az állam az elhunyt jogásznő örökösein.
A családnak volt része abban is, ahogyan állami eszközökkel kíméletlenül kiirtottak egy nemzetközi hírű bio mintagazdaságot. A Nemzeti Földalap pályázatán a Kishantost körülölelő állami földeket, amelyeket 1998 óta a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ használt, a szomszédos falu polgármestere, a helyi nagybirtokos menye, a hirtelen ott termett salgótarjáni cég és a kilométerekre lakó gazdák nyerték meg.
Meglepő-e ezek után, hogy egy ilyen "családbarát" kulturális környezetben Magyarország nagyvállalatai sem nagyon hasítanak a korrupcióellenes megoldások területén. Jó nekik úgy, ahogyan van. A Transparency International legújabb riportja a vállalati átláthatóságot mérte föl, de mondjuk az átláthatóság szót pont nem használnám. Az 50 legnagyobb hazai cég egyharmada, azaz 14 vállalat egyáltalán nem közöl adatokat a korrupcióellenes programjáról. A nemzetközi kutatás alapján készült felmérésben egyetlen vállalat sem ért el 100 százalékos átláthatósági értéket, az átlagos eredmény 45 százalékos volt. A Közgépről nincs adat, csak a vicc kedvéért jegyzem meg – viszont az elmúlt héten legalább 88 milliárdot nyertek. A horvát korrupciós vádak miatt az Interpol listáján vigyorgó Mol-vezér mellesleg egy mini-videóinterjúban arról vall, hogy az idén télen valószínűleg Magyarországon síel, majd mosolyogva értetlenkedik, hogy milyen körözésről kérdezi őt a riporter.
Részben emiatt a kontextus miatt ritka, mint a fehér holló az olyan ember, aki hajlandó leleplezni annak a hivatalnak a piszkos ügyleteit ahol dolgozik, aki elég bátor ahhoz, hogy a nyilvánossághoz forduljon, ha disznóságot tapasztal. Angolul ezeket az embereket whistleblowernek hívják, magyarul általában a közérdekű bejelentő kifejezést használják rá. A múlt héten az adóhivatal egyik munkatársa fordult a nyilvánossághoz, és feljelentést is tett az ügyészségen, mert szerinte a hivatal, valamint az őt támogató kormány, évi ezermilliárd forintos áfacsalásban nyújt segédkezet magyar és külföldi cégeknek. Kíváncsian várjuk, mi lesz ennek az ügynek a folytatása. Egyelőre kevés a konkrétum, és a mainstream média is alig foglalkozik az üggyel.
A magyar sajtó, jelesül a HVG amúgy sem nagyon jó üzenetet küldött azok felé, akik dokumentumokat, leleplező anyagokat adnának át újságíróknak. A bajai kamuvideó-botrány ügyében a lapot támadások érik amiatt, hogy egyből kiadta a forrását, és egy pillanatig sem hivatkozott az érvényben lévő – és az oknyomozó újságírást védő – forrásvédelmi szabályokra. A 444 elég jól feltérképezte, hogyan sikerült a HVG-nek besétálnia a csapdába, a lap vezére pedig szánalmas érvelést adott elő arról, miért döntöttek a forrás kiadása mellett.
Magyarországot egyébként a legutóbbi Transparency International jelentés inkább pozitív értelemben említi azon országok között, ahol valamilyen intézményes védelmet kapnak a whistleblowerek, vagyis a közérdekű bejelentést tevők, igaz az is, hogy a gyakorlatban ebből kevés látszik.
Így csak a titkok köre lesz egyre szélesebb. Az idén rekordot dönt a kormány a titkos kormányhatározatok nem hivatalos versenyében. A Népszava szerint novemberig már 17 ilyen háromezres előjelű határozatot fogadtak el olyan ügyekben, amelyek hadititkokat, nemzetbiztonsági információkat tartalmaznak, vagy amelyeknek nyilvánosságra kerülése a kormány megítélése szerint veszélyeztetné Magyarország érdekeit. 2010-ben csupán egy, egy évvel később 13, tavaly 18, míg idén novemberig 17 született, vagyis 49 eddig a ciklusban. Orbánék egyébként csak hozzák az elődeik teljesítményét, illetve kicsit javítottak azon. A második Gyurcsány-kormány 2006–2009 között 37, a Bajnai-kormány bő egy év alatt 13 ilyen határozatot fogadott el. Elvileg nem titkos, mégsem mondják meg a kormánypártok az Átlátszó körkérdésére, hogy mennyit költöttek a bajai időközi választási kampányra. Eközben a cégek alig foglalkoznak a titkaikkal. Az elavult irataikat szeméttelepre dobják, és a Népszabadság cikke szerint a szemétben nagyon gyakran visszaélésre alkalmas dokumentumok rejtőznek.
Nem elég ráadásul, hogy a hatalmon lévők szokás szerint lopnak, ahol tudnak, még kérdezni sem lehet tőlük. A Parlamentben szocialista képviselők (akik persze –és ez a szép az országban – annak idején, amikor hatalmon voltak, maguk is kivették a részüket a lopációból) arra lettek volna kíváncsiak, mennyibe került Rákay Philip húszórás mega tévés bulija. Varga Mihály a nagy átláthatóság jegyében lényegében azt tudta válaszolni, hogy nincs itt semmi látnivaló. Szó szerint rájuk pirított, hogy a szociknak "csak a költségek számítanak, nem veszik figyelembe a kezdeményezés nemes célját, a hagyományőrzést, a települések bemutatását." A nemes cél jegyében, a program fő mókamestere lett az MTV vezérigazgató-helyettese.
Végül zárjuk az összefoglalót a hét két vicces hírével. Nem a Hírcsárda írta meg, hanem tény, tény, tény.
Egyrészt az, hogy a Belváros, tehát Rogán Antal kerülete szakította a legtöbbet a tanyafejlesztési programból. Az 529 pályázó közül az V. kerület kapta a legtöbbet, a 3 és félmilliárd forintból több mint 200 milliót. A Belvárosból milyen szép is a magyar tanyavilág. Másrészt pedig végre lecsapnak az óvodások szervezett mutyijára. Az Origo cikke szerint a Fidesz törvényt módosítana, hogy ne lehessen egy egyszerű lakcímváltoztatással jobb óvodához juttatni a gyerekeket, mert az ovisok pofátlansága nem ismer határokat, ide-oda jelentgetik be magukat a jobb élet reményében.
További érdekességek itthonról és külföldről:
Az Átlátszó arról ír, hogy nem csak Somogy megyében kísérték furcsaságok az NFÜ azóta felfüggesztett naperőműtenderét, az oknyomozó portál máshol is talált kormányközeli nyertest. Aligha meglepő, hogy a szuper kis napelembuliban az Orbán-vő Tiborcz István egyik üzlettársa is érdekelt, továbbá olyan offshore hátterű cégeket is lehet találni a listán, amelyek duplán is nyertek. Az NFÜ továbbra is titkolja, kik döntöttek, és milyen indoklással vétózott Lázár János az ügyben, az ügyészség pedig továbbra sem látja indokoltnak a nyomozás elrendelését.
Egyáltalán nem vagyok boldog a magyar plágiumügyektől, mert ha már lopnak, legalább legyen stílusuk. Most Schmitt Pálról ne ejtsünk szót, az ő esete önmagában tragédia, de hogy a Fővárosi Törvényszék egy éve kinevezett elnökhelyettese Coelho-idézeteket jelentessen meg a saját neve alatt a Kisbíró című lapban, az nekem kicsit sok. Komolyan, Coelho?
Örülhetünk, hogy jobban teljesít Magyarország, amit az is jelez, hogy virágzik a cégtemető biznisz. Az Index írása szerint tele van az internet olyan hirdetésekkel, amelyek veszteséges, problémás cégeket keresnek megvételre. A trükk pedig az, hogy a cégeket aztán fiktívszámla-gyártásra vagy áfacsalásra használják.
Emlékszel-e arra, hogy volt állami mobilcég? Ha nem, akkor sincs semmi baj. A hiba nem benned van. Nem volt, viszont akarták, hogy legyen. Voltak előkészületek jó sok pénzből, alkalmaztak erre vezetőket szintén nem önkéntes munkában, most pedig úgy döntöttek, mégsem lépnek piacra. Miért? Csak úgy. Persze az egész felesleges körért senki sem felelős, pedig ez szerintem egyszerűen állami eszközökkel, szervezetten elkövetett hűtlen kezelés.
A szervezett állami mutyi iskolapéldája az is, ahogyan piacra dobják az összes állami kézben lévő Egis-részvényt. Ez az a pakett, amit a magánnyugdíjpénztárak beolvasztásával szerzett meg, tehát lényegében tőled nyúlt le a magyar állam. Köszönd meg nekik.
Usztics Mátyás sorozatot forgat (a Belügyminisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság támogatásával), és természetesen Magyarországon nem sikerült megfelelő helyszíneket találni. A stáb kénytelen Horvátországban, Ukrajnában, Lettországban, illetve a baráti Azerbajdzsánban is forgatni. Marslakók reloaded, már fogalmazzuk az adatigényléseket a KiMitTudon.
Fehérgalléros ügyek. Prémiummal motivált üzletkötői is voltak a magyar nyelvvizsgamaffiának, tagjai kamupapírokat adtak politikusoknak, állami tisztviselőknek. Felfüggesztett helyett letöltendő börtönbüntetést kért a fellebbviteli ügyészség a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatójára a kémkedési perben. Az amerikai haditengerészet egyik tisztje hadititkokat adott el prostituáltak szolgáltatásaiért és Lady Gaga jegyekért cserébe. Tovább dagad a korrupciós botrány a spanyol királyi családban: a király másodszülött lányának, Krisztinának férjét és egy üzlettársát több mint 5 millió eurónyi közpénz elsikkasztásával gyanúsítják. Megkezdődött egy kanadai-brit üzletember pere, akit pénzmosással, korrupcióval és vesztegetéssel vádoltak meg. A cseh legfelsőbb bíróság szerint nem védi mentesség a korrupciós ügyekbe belebukott miniszterelnököt. Egy kanadai riport azt tárta föl, hogyan használja a pénzkiadó automatákat a szervezett bűnözés pénzmosásra. Kaliforniában egy korábban pénzmosás miatt elítélt volt ukrán miniszterelnök 9 szobás házát foglalták le.
Internetes biztonság. Hackerek törték fel egy limuzinszolgáltatásokkal foglalkozó cég adatbázisát, így 850 ezer fényűzően gazdag ember adataihoz jutottak hozzá. A dél-afrikaiak 70 százaléka mondja azt, hogy internetes visszaélés áldozata volt, miközben a világátlag "csak" 50 százalék. Egy ígéretes újításnak hála a kvantumkriptográfia lehet a megoldás a pénzügyi piacokon tapasztalható csalások ellen.
Antikorrupció. A kenyai elnök saját weboldalt indított, amelyen az állampolgárok közvetlenül neki jelenthetnek gyanús ügyekről. Spanyolországban új antikorrupciós törvénycsomagról tárgyalnak. Egy érdekes cikk arról, hogy mennyiben más a korrupcióellenes küzdelem Indiában, Kínához képest.
Oknyomozó újságírás, whistleblowing. Kínában támadások kereszttüzébe került az az oknyomozó újságírónő, aki bírálta a kenőpénzt elfogadó társait. Németország azt fontolgatja, hogy menedékjogot ad az amerikai titkosszolgálati botrány kirobbantójának, a Moszkvában tanyázó Edward Snowdennek. A Transparency International videójában pedig whistleblowerek vallanak arról, hogy miben változott a világ a tevékenységüknek hála. Olaszországban elindult a MafiaLeaks, egy a Wikileaks-hez hasonló platform, amelyen keresztül az emberek a szervezett bűnözéssel kapcsolatban adhatnak tippeket, szivárogtathatnak ki információkat, biztonságosan.
Mong Attila
(fotó: innen)
Legfrissebb kommentek