Szavazz ránk a Goldenblogon

HTML doboz

Kövess minket!

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr

elofizetok.png

Atlatszo.hu a facebookon

Hirdetés

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Atlatszo.hu

Vastagbőr

Nincs megjeleníthető elem

Legfrissebb kommentek

Ténytár

  • loader.gif
  • loader.gif

Google hirdetés

Heti Mutyimondó: ha egyszer nekünk írna cikket Simicska!

A hét, amikor Uj Péter kenterbe verte Simicska Lajost, Csányi Sándor szívbajáról párthatározat rendelkezett, helyreállt Lázár János emberi méltósága, Mészáros Lőrinc pedig a köztévében örült az unokájának. Közben ezen a héten is meghalt egyszer a magyar foci. Mong Attila lapszemléje.

csanyi.jpg 

Magyarország mindig fordulóponthoz érkezik, ha Simicska Lajos és Uj Péter cikket ír, főleg ha egyidőben. A múlt héten ilyen pillanathoz érkeztünk: Simicska két írással is megörvendeztette közönségét, a 444.hu főszerkesztője pedig eggyel. Simicska kiváló oligarcha, viszont rettenetes újságíró: csak abban szovjet-észak-koreai stílusban tud írni, amit gyerekkorában olvasott a Fejér Megyei Hírlapban, de ami már akkor is zajos léptekkel ment ki a divatból. A felejthetetlen 2007-es Schmidt Mária ante portas címet viselő alkotás óta tudjuk, hogy az általában álnéven jegyzett cikkei inkább terápiás írásként értelmezhetők az üldözési mánia ellen vívott keserves harcban, a legfrissebb kettő alapján pedig úgy tűnik, a terápia elég szarul halad.

Az egyikben egy állítólagos luxuséttermi összeesküvést leplez le, aminek a célja a jobboldali média (dekódolva ő személyesen) kivéreztetése, miközben a helyzet nagyjából éppen a fordítottja: az állami hirdetési pénzek köztudottan a jobbos oligarchák által birtokolt vállalkozásokba ömlenek, az egykori baloldali véleménydiktatúrában már csak Mester Ákos tartja a lelket. A másik cikk Csányi Sándornak szóló kétségbeesett, kódolt segélykiáltás volt, miután az OTP-vezér nem viszonozta a telefonhívásait, és az Istennek nem akarta elmondani neki, tényleg egy vágóhídra kell-e az az irdatlan pénz, amit a birtokában lévő bankrészvények piacra öntésével bekasszírozott, méghozzá úgy, hogy még Erika ruhapénzével sem törődött, inkább bukott pár nap alatt 600 milliót. Bosszúból megüzente neki, hogy a párt határozata értelmében mostantól szívbeteg, tehát viselkedjen is úgy. (A cikkből jól kiolvasható a szerző félelme az elmúlástól.) Csányi persze nem szívbajos: miközben kitartott a hivatalos verzió mellett egy sajtótájékoztatón és interjújában is világossá tette: tudja, hogy ő a vad, hogy megvan rá a kilövési engedély, de ha Lázár János viszi a puskát, akkor neki nincs félnivalója. Vadászati ügyekben azért lehet hinni neki.

Simicskával szemben Uj Péter rettenetes oligarcha, viszont cikket az kétségtelenül tud írni, és jelen állás szerint az ő írásában van benne minden, amit Csányi részvényeladásáról tudni kell, a mélylélektannal együtt. Kontextusba helyezi a Hernádi Zsolt Mol-vezér ellen folyó horvát eljárást is, ami könnyen lehet, hogy európai uniós elfogatóparancshoz vezet, és azt is, hogy valójában kinek az embere lehet Lázár János, a Miniszterelnökség államtitkára, az uniós pénzek egyszemélyi őre, a trafikmutyi hőse, akivel a Délmagyar sem mert ujjat húzni, inkább szégyenteljes módon feladva a jogi küzdelmetbeáldozta olvasóinak véleményszabadságát.

Közben nagy öröm érte az országot élő adásban: a felcsúti parasztoligarcha, Mészáros Lőrinc a magyar foci eheti Mohácsát okozó közvetítés szünetében jelentette be, hogy szép és egészséges az egyéves unokája, értsd, a magyar foci le van szarva. A kétségtelenül őszinte megnyilvánulás után már csak az nem érthető, miért háborodnak fel egyesek a rendre ránk köszöntő focikatasztrófán. Egy érdekes szociálpszichológiai problémával állunk szemben. Miközben a hazai labdarúgás évtizedek óta nem szolgál másra, mint az állami és maffiapénzek, illetve ezek tetszőleges keverékének viszonylag könnyű, olcsó és fájdalommentes kilapátolására, aközben vannak még tízezrek, akiket komoly érdeklődéssel tölt el, hogy mi történik a pályán. Nekik üzenném innen is, hogy ne a focistákat figyeljék! Most éppen azt érdemes nézni, ahogyan lázas stadionépítkezés, fejlesztés, fociakadémiázás zajlik, repterek, árvaházak, parkok helyére épülnek focipályák, kerül, amibe kerül, mert minél többe kerül, annál szebb, egészségesebb és persze gazdagabb lesz a kisunoka.

Persze semmiképpen sem javasolnám olyan korrupció-ellenes megoldások bevezetését, mint Vietnamban, ahol éppen most azt fontolgatják, hogy kivégzőosztagok elé állítják a korrupt gazembereket, de csak azért, mert elfogyott a halálos injekció. Csak afféle problémafelvetésként jegyezném meg, hogy vannak olyan országok, ahol a gátlástalan lopáció közepette megépülnek az autópályák, és működnek az e-útdíjhoz hasonló bonyolult rendszerek is. Miért van az, hogy nálunk a pénz is eltűnik és a foci se lesz jobb? (Legalább lenne olyan vicces, mint Nigériában, ahol 79-0-ás végeredmény született az egyik meccsen?)

Zárásként a hét három megválaszolatlan kérdése (a helyes megfejtéseket a mutyimondo@gmail.com címre várjuk):

Ki vette meg Csányi Sándor részvényeit, és ez miért nem érdekel senkit?

Miért nem védett láp éppen az a 200 hektár, amin a miniszterelnök apukája bányászik, miközben minden arrafelé láp?

Ha Habony Árpád nem állami autóval közlekedik, akkor közismert munkanélküliként, miből telik neki luxusterepjárókra?

További érdekes olvasnivaló itthonról és külföldről:

Féktelen jókedv rovatunkban két hír. A szexuális szolgáltatásokat Kínában nem tekintik korrupciónak, és ennek itthon Deutsch Tamás is örül. Az azeri elnök szerint jó eredményeket hozott eddig a korrupció ellenes küzdelem. Bruhaha.

A hét címe: román analfabétáknak szerzett vezetői engedélyt a magyar jogsimaffia.

Az új magyar légitársaság titkosszolgálatokhoz (is) bekötött vezetője szerint már most annyi megrendelésük van, hogy kevés lesz rá a hat gép, mindezt úgy, hogy nem árulják el, hova fognak repülni. Na, olvassuk csak el ezt még egyszer!

Egy titokzatos, tornatanárból lett vállalkozóról ír az index.hu érdekes nagyportrét, akinek húsz éve majdnem minden nagyberuházáshoz köze van Szentendrén és környékén, és ügyeiről már a Transparency International korrupcióellenes jogsegélyszolgálatához is érkezett bejelentés.

Itt egy böngészendő lista olyan cégekről, amelyekhez százmilliókat dob az állam: vicces, hogy egy anti-aging klinika is a nyertesek között van, mikor tudjuk, hogy a Telki magánkórház épp mostanában zárt be, mert veszteséges volt és a tulajdonosa szerint azért nem lehet ilyen intézményt működtetni Magyarországon, mert az egészségipar úgy ahogyan van a mutyira épül.

Trafikügyben leckét kaphattak a NER nagyvonalúságából azok a régi tulajdonosok, akiknek nagyvonalúságot ígértek, miközben az újak azzal büszkélkednek, amit mindenki tudott: ez egy jó üzlet. Egy blog felfedezte a trafikmentes belvárosi övezetet a Parlament környékén. A “Szia Sanyi” című leleplező cikk szerzője pedig szív.

Közgépnek és Kálomista Gábornak ezen a héten is jól mentek az ügyei, csak annak a postásasszonynak szakadt meg a szép sorozata, aki öt éven át lopta meg ügyfeleit.

A minisztériumi dolgozók bankszámla-költségtérítését végleg megvágják, bár a szakszervezet tiltakozik, és egy bírósági döntés is nehezíti a helyzetet.

Erőn felüli devizahitel felvétele mellett, megéri még külföldre lopni a pénzt, mert előbb vagy utóbb a magyar állam segít mindenkin. Most éppen a kimenekített milliárdok tisztára mosásában.

Egy 5x10 centis látványterven kívül minden titkos a Képviselői Irodaház melletti park felújítása ügyében. Az egykori komcsi pártszékház ma is nemzetbiztonsági ügy, nincs itt semmi látnivaló, ne kérdezd, mire megy el a pénz.

Bulgáriában kemény antikorrupciós tüntetések zajlanak, a Nyugat alig leplezetten drukkol, és arról cikkezik, hogy a szófiai események az ország új korszakát hozhatják el

Megsemmisítette az ellene szóló bizonyítékokat a Halliburton energiaszolgáltató vállalat, amelyet amerikai hatóságok a 2010-es olajkatasztrófa miatt helyeztek vád alá.

A cseh vádhatóság kénytelen volt ejteni a vádakat három korábbi politikus ellen, akiket a korrupciós ügyletek idején védett a mentelmi joguk.

Mong Attila