Amíg a barackfa alatt táncol, álmodozik és egymás talpára lép a magyar, addig szépen ellopják a feje fölül a barackot, államkötvényeivel a Kajmán-szigeteken mossák a pénzt, befizetett adóforintjaiból pedig maffiózók gazdagodnak. Mong Attila heti lapszemléje.

“Érik már a barack, áldott föld gyümölcse” - énekli az államtitkár felesége a Nemzeti Összetartozás Napjára készült remekműben, és mialatt mindenki azt figyeli, hogyan hajlítgat az asszony (szegény Kodály Zoltán!), az államtitkárok vidáman viszik a barackot, meg mindent, amit érnek. Dalolj csak, magyar! A zene legyen mindenkié, a többit úgyis ellopják.

Most éppen a kereskedelmi tévék német tulajdonosai tanulják meg egy életre, hogy nem illik packázni Orbán Viktorral. Ismeretes, hogy a német tévék nem bántak különösebben kesztyűs kézzel a magyar miniszterelnökkel, legutóbb éppen egy kabaréműsorban viccelődtek vele. Következésképpen, amikor a még mindig érvényben lévő uniós túlzott deficiteljárás miatt pluszbevétel után kellett nézni, és a bankokat, energiaszolgáltatókat már nem tudták tovább sarcolni, akkor érthető okokból ők kerültek sorra. A reklámadóval ráadásul több legyet is üthetnek egy csapásra: meggyengül, esetleg ki is vonul az országból a legnagyobb csatorna, az RTL, amely még mindig ad híreket, sőt az utóbbi időben ismét a közéleti, a politikai ügyek felé fordultak, ami a Fidesznek természetesen nem jó. Válságos helyzetbe hozhatja az amúgy sem nyereséges tv2-őt, amelynek megvásárlásáról közben háttértárgyalások zajlanak a német tulajdonosok és a Simicska-Nyerges féle csoport között. A hírek szerint már csak az árral kapcsolatban vannak nézeteltérések, a reklámadó pedig így jelentősen csökkentheti a vételárat.

Mi ez ha nem a Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezet által leírt ‘“state capture”, amikor az állam bizonyos üzleti  érdekcsoportok malmára hajtja a vizet. Jelen esetben a Fidesz volt pártpénztárnoka álta vezényelt csoportok malmára. Nem mellékesen, és ha már a médiánál tartunk érdemes megemlíteni, hogy szinte ugyanezzel a forgatókönyvvel zajlik a rendszerváltás óta a német Axel-Springer kezében lévő megyei lapok átjátszása ugyanannak az érdekcsoportnak, ahova a tv2 kerülhet. A Fidesz-uralta Médiahatóság elég zavaros háttérrel még 2011-ben megakadályozta az Axel-Springer fúzióját a Ringier-vel, a svájci és német médiamultik azóta agyalnak azon, hogy mit kellene tenniük, hogy az üzletileg indokolható egyesülésre megkapják az engedélyt. Eleinte a Népszabadság eladásáról gondolkodtak, de aztán - valószínűleg nem maguktól - rájöttek, hogy a választások előtt valójában a megyei lapokra fáj a fideszes csoportok foga. A foglyul ejtett állam tehát remek szolgálatot tett megint.

Az oligarchizálódó állam stratégiájának a része, hogy a külföldi tulajdonosokat és a Fideszhez hűséges vállalkozók számára veszélyes konkurenciát támasztó multikat kiszorítják. Ez történik a médiapiactól a bankszektorig, ahol egyre több jel utal arra, hogy már a konkurens magyar üzletemberek kezében lévő pénzintézeteket is megszerzik maguknak, és ehhez, ha kell, kétes hátterű bécsi vállalkozásokat is igénybe vesznek. Lassan egyébként a Tesco is retteghet, mert a mezőgazdasági miniszter éppen a napokban jegyezte meg, hogy néhány éven belül a CBA-ból és a COOP-ból, a Tescoval és a Metroval versenyezni képes, régiós magyar multit kell létrehozni. Gondolom, már írják is a törvényt a CBA székházában...

Amint a Fideszt magányosan belülről bomlasztó Ángyán József gyönyörű képpel megfogalmazta, lejárt már a nokiásdobozok ideje, a korrupció kormányszintre emelkedett: a földtámogatásoktól a médiapiacig mindent aszerint és úgy intéznek, hogy a párt mögött álló üzletemberek gazdagodjanak, akik kedvéért ráadásul olyan párt- és kampányfinanszírozási viszonyokat alakítanak ki, amelyek közepette zavartalanul áramolhat vissza a pénz egy része a politikába.

A kampányfinanszírozási szabályok mostani átalakítása a Transparency International szerint nem teremt tisztább viszonyokat, sőt természetesen - mint az Átlátszó szakértője rámutatott - valójában a Fidesz mögött álló gazdasági háttérnek kedvez, amely közben zavartalanul tovább szivattyúzza ki a közpénzt. Egy fantomintézetbe 1,3 milliárd forint utalnak át, csak úgy, Lázár János hivatala úgy kap újabb százmilliókat, hogy annak felhasználása teljesen titkos, és a legnagyobb állami córesz idején 150 milliárd forintos állami informatikai közbeszerzésről döntenek, ami remek terep lesz a választási kampány pénzügyi hátterének biztosításához.

Kis lépések ezek nekünk, nagy lépések az ország szempontjából: olyan tartós feudális viszonyokat teremtenek, amelyeket évtizedek alatt sem lehet majd megváltoztatni.

De mi van, ha Orbán Viktor tudja jobban, és pont ezekre a feudális viszonyokra vágyik a nép? Sajnos vannak erre utaló jelek. Ha valaki feltétlenül a kardjába akar dőlni, vagy még gyorsan ki akarja menekíteni a gyerekét, hogy ne ebben a kultúrkörben szocializálódjon, az először is olvassa el a parlamenti pártok frakciói által kötött szerződéseket, amelyeket a 444.hu hozott nyilvánosságra. Egy pár millió rokonoknak, egy kis hálapénz a híveknek, udvari tanácsadócégek és munkaszerződés helyett céges megbízás. Annyira szép, hogy Giró-Szász András, kormányszóvivő direkt kikelt az ellen, hogy a hozzá köthető cégek közé sorolta a lap a nevét viselő ügyvédi irodát, amihez szerinte a névazonosságon kívül semmi köze nincs. Kivéve, hogy az unokabátyjáé, de tényleg - mint a 444.hu fogalmaz - “a picsába a részletekkel.”

Akinek pedig még ez sem elég, az hallgassa meg a trafikmutyiról szóló, a hvg.hu által nyilvánosságra hozott felvételt, ami a Móricz óta jottányit sem változott magyar mindennapokba enged belehallgatást. Rémes és elkeserítő, ahogyan a szekszárdi helyi potentátok élcelődve, kedélyesen osztják ki a “húgoknak”, a “jobboldali elkötelezetteknek” a trafikokat, és ahogyan azon nevetgélnek, hogy “a Lajos nem kap semmit”. (Természetesen nem ARRÓL a Lajosról van szó, mert AZ A LAJOS a héten is kapott valamit: a Szabad egy táncra címet viselő világszínvonalú zenés-táncos állami párválasztó esemény hirdetései az érdekeltségébe tartozó Mahir-Cityposter plakátjain jelennek meg.) A jegyzőkönyv kedvéért azért jegyezzük meg, hogy egyetlen fideszes azért vette a lapot és bejelentette, lemond a megszerzett trafikokról. Mondjuk, mint kiderült, a fogorvos felesége és a nyugdíjas pedagógus édesanyja négy-négy trafikkoncessziót nyert el Miskolcon.

Közben különböző uniós és svájci bankstatisztikák alapján a Napi Gazdaság kiszámolta, hogy a külföldön dekkoló, magyarokhoz köthető betétállomány könnyen lehet, hogy eléri az 1700 milliárd forintot. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a svájci banktitoknak is leáldozik lassan, igaz nagyon lassan.) Ahelyett tehát, hogy itthon lennének olyanok a viszonyok, hogy ne érje meg a pénzt kivinni Magyarországról, és máshol befektetni, a magyar kormány inkább azon agyal, hogyan tudna vietnami vagy kínai milliárdosokat rávenni, vegyenek offshore cégek közbeiktatásával magyar államkötvényt, magyar letelepedési engedélyért cserébe. Az egész konstrukció egyébként messziről bűzlik, érződik rajta, hogy valakik vagy rettenetesen nagyot kaszálnak ezen a Kajmán-szigeteken vagy egyszerűen csak állami segédlettel lebonyolított pénzmosás zajlik a szemünk előtt.

Végül néhány érdekesség itthonról és külföldről:

Újabb adalék a szervezett alvilág és a szervezett felvilág találkozójára, avagy mi a közös a Videoton tulajdonosában, Medgyessy Péter volt miniszterelnök vejében és Vizoviczky László vendéglátóipari vállalkozóban. A 444.hu infografikájából kiderül.

Az amerikai tőzsdefelügyelet vizsgálatot kezdett a svéd Ericsson ellen, a gyanú szerint a cég Romániában kormánytisztviselőket vesztegetett meg, hogy megrendeléshez jusson, de ilyen természetesen csak Romániában fordulhat elő.

Lemondott posztjáról a Raiffeisen Bank International ügyvezetője az atlatszo.hu által is idézett nemzetközi cikksorozat nyomán. Az OffshoreLeaks leleplezte ugyanis, hogy karibi és ázsiai offshore cégek közbeiktatásával vásárolt ingatlanokat mindenfelé.

Az Apple vezetője a múlt héten a Szenátus egyik bizottsága előtt volt kénytelen magyarázkodni, miért is használta olyan kiterjedten az offshore technikákat a cég az elmúlt évtizedekben és hogyan sikerült nagyon kevés adót fizetnie Amerikában. Kiderült, minden teljesen törvényesen zajlott, az egész mégis rettentően kínos a cégnek.

Közben a brit miniszterelnök a Kajmán-szigetektől Bermudáig levélben szólította fel a brit fennhatóság alá tartozó adóparadicsomok vezetőihez, hogy tegyenek rendet a házuk táján, és egyebek mellett az adózással összefüggő adatok cseréjével támogassák az adócsalás elleni erőfeszítéseket.

Mong Attila