Fellépés helyett erőteljes ellépés látszik a trafikmutyi ügyében, és gyorsított eljárást is csak a nyomok eltüntetésére vetnek be. Már csak az öregedő oligarchákban bízhatunk, akik - mint a héten Csányi Sándor - a kandalló mellett zokogva vallják be, hogyan nyúlták le a magyar államot. Mong Attila heti lapszemléje.

Minden idők eddigi egyik legjobban szervezett akciójában, néhány óra leforgása alatt, tucatnyi ország készpénz-automatáinak ezreiből rabolt el egy szervezett bűnözökkel megtámogatott hackercsoport 45 millió dollárt, kihasználva a banki adatbázisok réseit.

Idehaza, Magyarország történetének egyik legjobban szervezett maffiaakciójában, néhány hét leforgása alatt sajátított ki az ország legnagyobb politikai pártja több ezernyi dohányboltot, kihasználva a magyar polgárok közömbösségét.

A hackerek egy részét New Yorkban az elmúlt héten letartóztatták, és a többieknek is nyomukban vannak. Ezzel szemben Magyarországon nagyjából ott tartunk, hogy hiába szivárognak ki újabb és újabb részletek annak bizonyítékaként, hogy szervezett bűnözőket megszégyenítő akcióról volt szó, az ügyészség egyelőre csak vizsgálódik, feljelentés-kiegészítést rendel el, ahelyett, hogy embereket tartóztatna le, kulcsfontosságú iratokat, jegyzőkönyveket foglalna le, és gyorsított eljárásban vizsgálná meg, hogy a politikai döntéshozatal milyen szintjein (nyilvánvalóan a legmagasabb), és kik éltek vissza a hatalmukkal vagy üzérkedtek a befolyásukkal - a jelek szerint eléggé szervezett formában (jó páran). Kell-e levél vagy jegyzőkönyv? Van. Kell hangfelvétel? Van. Kell-e koronatanú? Van. Mi kell még? Füstölgő pisztoly? Mellesleg, ha már - mint kiderült - mi mindannyian fizetjük a hivatalnokok bankszámlaköltségeit, akkor nem lehetne kicsit gyorsabban?

Magyarországon, ha korrupcióellenes küzdelemről van szó (mondjuk a küzdelem szó itt barokkos túlzás, de maradjon), akkor hirtelen lassan őrölnek a hivatal malmai, mindenki a másikra mutogat, illetve - mint Rétvári Bence - mellébeszél. Egy friss javaslat szerint például azoknak a középbeszari közszolgáknak kellene erőteljesen fellépni a korrupciós bejelentések ügyében, akiknek nyilvánvalóan se erejük, se bátorságuk nem lesz fellépni semmi ellen, legkevésbé sem a pártelitek által támogatott befolyásos kavarógépek ellen. Amikor az államhatalom legmagasabb szintjeit éri el a korrupció, akkor ez az akció kb. annyira lesz eredményes, mint Kínában az, hogy internetes bejelentéseket várnak a kommunista párt vezetői. Gondolom, saját maguk ellen.

Nagy fellépés helyett ellépés lesz ennek is a vége, csakúgy, mint ahogyan egy elegáns sasszéval igyekezett Áder János is kibújni a Lex Átlátszó ügyéből. A jogszabálytervezet a trafikmutyi és minden ehhez hasonló későbbi szervezett lenyúlási akció nyomait igyekszik eltüntetni gyorsított eljárásban azzal, hogy indokolatlanul nehézzé teszi a közérdekű adatok megismerését. A köztársasági elnök viszont ahelyett, hogy egyenesen az Alkotmánybírósághoz küldte volna a jogszabályt, egyszerűen visszadobta azt a kétharmados többségnek, amely majd nyilvánvalóan kozmetikáz egy pöttyet, majd lényegében változatlan formában visszaküldi neki. Sólyommal is ezt tették, miért viselkednének máshogyan Áderrel? Ha már a nyomok eltüntetéséről van szó, érdemes megjegyezni, hogy a közszolgálati média alig számol be a botrányról, és a jobboldali újságok se nagyon. A magyar média korrupt, és itt az egyik oka, miért.

Van persze, ami gyorsan, zökkenőmentesen zajlik nálunk is, és a pénz sem számít. Ilyen például, ha Orbán Viktor dicsőségéről van szó, legyen szó akár arról, hogy szeretett vezetőnk levelezni kíván népével (3,2 milliárd), választás előtt mindenfélét be akar szórni a magyar postaládákba (1 milliárd) vagy fedett stadionban akar szotyolázni időskorában a helyi csapat meccsein (3,8 milliárd). Ugyanígy villámgyorsan gondoskodnak róla arra hivatottak, hogy a magyar államkötvények megtalálják méltó helyüket a nemzetközi pénzmosás körforgásában, azzal, hogy Cipruson, Máltán vagy a Kajmán-szigeteken jegyeztetnek be homályos hátterű üzleti vállalkozásokat, amelyek az offshore paradicsomokban utcai értékesítéssel adnak el magyar állampapírt, magyar tartózkodási engedély, esetleg menedékjog ellenében.

Ja, és persze eléggé hatékonyan és gyorsan tudunk még vitorláskikötőt kimutyizni a Közgépnek, illetve mindent összezavarni, amikor egyes oligarchák viselt dolgairól kellene információt gyűjteni. Már tényleg csak abban reménykedhetünk, hogy az öregedő oligarchák a kandalló mellett majd egyszer elmesélik, hogyan volt “független” tőlük a magyar állam. Az origo.hu-nak adott interjújában Csányi Sándor sírnivalóan gyönyörűen vallott erről, amikor egyik mondatában azt bizonygatta, hogy semmilyen befolyása nincs és nem is volt a magyar kormányra (“amit én biztosan tudok, hogy tőlem független a kormány”), majd pár sorral arrébb szépen elmesélte, hogy Simicskától, Pintéren át Oszkóig, az OTP-nél így vagy úgy menedéket találó volt és jelenlegi politikusok valójában hogyan tolták már pozícióban is a bankszektor szekerét szerinte, tehát csak jutalmul fogadta őket be a birodalmába (“A kormányváltások idején sok szakember kerül utcára, keres munkahelyet. Ezek közül a szakemberek közül válogatunk, természetesen figyelembe véve, hogy azokban az időkben, amikor pozícióban volt, ki mennyiben segítette a szektor munkáját.”).

Végül kishírek a nagyvilágból:

Visszasírják a gazdasági válság előtti éveket a spanyol polgármesterek: amikor jobban mentek a dolgok, a kenőpénz is magasabb volt. Olaszországban újabb vádat emeltek a már jogerősen elítélt volt miniszterelnök, Berlusconi ellen.

Egy felmérés szerint a frissen csatlakozó Horvátország lesz az EU legkorruptabb országa, de szorosan utána következik a rangsorban Szlovénia, vagy Bulgária, ahol önégetésbe menekülnek az átlagemberek. Közben persze a balti államoknak sikerül egyre hatékonyabban fellépni a jelenség ellen. Észtországban például éppen most tárták fel az ország történelmének legnagyobb pénzmosási botrányát, Lettországban az oligarchák agarait nyesik vissza.

És végül egy kishír arról, mit tanulhat még a Közgép a nagy példaképektől. Japánban a jakuza cégei vitték el a fukusimai atombaleset utáni helyreállítási munkálatok zsíros megrendeléseit. A jakuza is infrastruktúrával foglalkozik: a szervezett bűnözést köti össze masszív hidak segítségével a politikával.

Mong Attila

Illusztráció: innen