Moszkvától 900 kilométerre, a Volga menti uljanovszki járásban egy kis faluban saját újságot ad ki a környék lakói számára Andrej Skolnij és a felesége Natasa, A mi újságunk (Nasa Gazeta) címmel. Andrej korábban a helyi állami újság, a Leninista újságírója volt, saját vállalkozását elsősorban nem ellenzéki lapként definiálja, csak az a céljuk hogy az embereket igazán érdeklő témákról objektíven tudósítsanak.

A házaspár befektető nélkül indította el és működteti a hetilapot, a kétszemélyes szerkesztőség bevételei a lapeladásból és némi hirdetésből származnak. A hétszáz példányban megjelenő újságot az otthonukban írják, tördelik és a saját autójukon szállítják ki az értékesítőknek, többnyire falusi kisboltoknak. Az Átlátszó Skype-interjút készített a lap alapítójával azután, hogy 2012. decemberében a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Filmfesztiválon levetítették a róluk készült holland dokumentumfilmet.

Miért hozták létre az újságot? Honnan volt pénz a lap elindításához?

Az újságot elsősorban azért hoztuk létre, hogy önállóan foglalkozhassunk azzal, amit szeretünk, és pénzt is keressünk vele. Mert a mi drágalátos államunk akkoriban felkért bennünket, hogy hozzunk létre egy megyei tévéadást. Egy évig gyakorlatilag fizetés nélkül éltünk, ráadásul albérletben. Azután a megye úgy döntött, hogy mégsem kell nekik tévéadás, minket pedig szélnek eresztettek.

Alaptőkénk egyáltalán nem volt, amikor az első számot megírtuk, összesen ötezer rubelből gazdálkodtunk. Próbáltunk Uljanovszkban nyomdászt keresni, de ennyi pénzért senki nem vállalta a munkát. Végül Gyimitropavloszkban találtunk nyomdászt, így hetente meg kellett tennünk a 160 kilométeres utat, hogy elhozzuk az újságkötegeket. Később, 2006-ban egy csuvasföldi nyomda ajánlott nekünk együttműködést. Ők maguk szállították ki nekünk a példányokat, azóta velük dolgozunk.

Úgy tudom, a Nasa Gazeta a helyi állami lap, a Leninista ellenpólusaként jött létre. Önök ellenzéki lapnak számítanak?

Igazából nem akartunk a Leninista ellenzéke vagy ellenpólusa lenni, de nekem is, mint mindenkinek, elegem lett a lap bárgyú optimizmusából. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy csinálunk egy jó újságot, hogy megmutassuk, hogyan kell jól híreket szolgáltatni. Többnyire a mainstream sajtóban meg nem írt történeteket dolgozzuk fel: a helyi vajgyár által okozott folyópusztítást, a néhány fős falu esetét, ahol az odautazó hétvégi gomba és gyümölcsszedők óriási szeméthegyet hagynak, és így tovább.

Mit szólt a független lap indulásához a helyi politikai vezetés, vagy a helyi vállalkozók?

Eleinte előfordult hogy a helyi nagykutyák fenyegetőztek, hogy azonnal szüntessük meg a lapot. De nem ijedtünk meg, mert tudtuk, hogy nem teszünk semmi törvénytelen dolgot. De tudtuk azt is, hogy ha a rendszer meg akar fojtani egy ilyen kis lapot, könnyen megteheti. Az egyik megyei vezető egyszer összehívta a lapunkat árusító embereket, és azt mondta nekik: „Ha jót akartok, nem áruljátok tovább ezt a lapot.” Néhányan megijedtek és engedelmeskedtek is, de a vállalkozók többsége nem törődött a fenyegetéssel. Amint tudomást szereztünk erről, persze ezt is megírtuk. Végül bejelentésünk nyomán a fenti vezetőre pénzbírságot szabtak ki.

(A dokumentumfilmben adott interjúban Andrej azért elismerte, hogy muszáj megszűrniük hogy mit hoznak le: ha valami rosszat írnának például a közlekedési rendőrökről, nyilván mindkettőjük jogosítványa bánná, anélkül pedig nem tudnának dolgozni. Beszélt arról is, hogy sokszor félnek az emberek elmondani nekik a dolgokat, féltik a gyerekeiket, az állásukat, félnek hogy megtámadja őket valaki.)

Miért nem hátráltak meg az árusok?

Jól tudták ők is, hogy az államtól semmi jóra nem számíthatnak. Nálunk, Oroszországban a vállalkozók rosszul élnek és csak magukra számíthatnak, szóval nincs sok vesztenivalójuk.

Honnan tudták, hogy piacképes lesz a lap?

Tapasztalt újságíróként viszonylag jól össze tudtam állítani a tematikát. Úgy döntöttünk hogy sem pletykalap, sem ellenzéki újság, hanem egyszerűen egy informatív, falusi lap leszünk. Nem mondjuk ki a véleményünket, nem oktatunk ki senkit, csupán tükrözzük a tényeket. Ha valamilyen konfliktusról írunk, mindig mindkét felet megkérdezzük.

Melyek a legnépszerűbb témák?

Természetesen a nagy port felverő ügyek: leég egy áruház, vagy repülő zuhan a kukoricaföldre, ilyesmik. Az újság fő bevétele a lapeladásokból folyik be, a hirdetések ennél jóval kevesebbet hoznak. Fél évre 238 rubelbe kerül az előfizetés, a boltoknak mi példányonként 9 rubelért szállítjuk ki, ők rátesznek még 1-2 rubelt. Sajnos egy falusi helyi lap alig tudja eltartani magát, nincs nagy bevételünk. Talán jó újságíró vagyok, de nem üzletember, és a feleségem sem az. Talán ezért nem keresünk rendesen ezzel a vállalkozással. Pedig nagyon sokat dolgozunk az újságon, de még így sem biztosít stabil jövedelmet. De nem panaszkodom... most mennem kell ellapátolni a havat a kapu elől, hogy be tudjon jönni a nyomdai kocsi. Estére hozzák az új példányokat.

(Köszönet Herczeg Ferencnek a tolmácsolásért.)