Csak nyugodtan, kedves, a NER-rezsim műhelytitkaira hajtó szivárogtatók, ha megtesztek pár elemi óvintézkedést, akkor lebukni igen nehéz. Magyarországon nemigen van példa rá,  hogy a közérdekűen botrányos ügyet feltárót sikeresen leleplezték volna. A hatalom is jól tudja: ha egyértelműen botrányos, amit beleegyezés nélkül felvettek, akkor a közvélemény a dolgot őt magát nézi, nem azt, hogyan is vették fel.

E sorok írója mostanság kezdett el - háromrészes könyvelemzése apropóján - újra foglalkozni minden kiszivárogtatások Szent Gráljával, az őszödi beszéddel. A zárt körből szabadba jutott őszödi beszéd nemzetbiztonsági vizsgálatának ugyanis létezik egy elsikkadt mozzanata: "A vizsgálat egyébként arra irányult, hogy kiderítsék, történt-e jogellenes cselekmény. Nem történt...Valójában a nemzetbiztonsági szakszolgálatoknak ezzel kapcsolatban nem volt és nem is lehetett keresni valója, mert a következményeket tekintve ugyan nem érdektelen a kiszivárogtató személye, de a hivatalnak nem dolga azt kajtatni, hogy egy pártrendezvényen saját használatra rögzített, államtitkot nyilván nem képező hanganyag milyen utat jár be..."Mivel jogsértés nem történt, az MSZP-nek semmilyen eszköze sincs arra, hogy kiderítse, ki adta ki a felvételt. Véleményem persze nekem is van, de az érintett természetesen tagad, mint ahogy mindenki más is, bizonyíték meg nincs. Az idők végezetéig folytatónak majd a találgatások” – mondta a Hírszerzőnek egy, az ügyet közelről ismerő forrás."

Kulcsfontosságú mondatok. Ugyanis, egy éles vitába torkolló Fidesz-frakcióülést követően (s  vélhetően lesz meg ilyen) nem árt emlékeztetni a lehetséges kiszivárogtatókat: amennyiben hangfelvételt kicsempészni akarnak, csak nyugodtan, nincs következmény, az államtitokkal szemben "párttitok" jogilag nincs, ami a frakcióülésről kijött, az törvényileg kóser. Illetve ugyan milyen erkölcsi alapja lenne a Fidesznek Őszöd után tiltakozni és a leleplezőt üldözni? Tehát csak nyugodtan, kedves - a NER-rezsim műhelytitkaira hajtó - szivárogtatók, ha megtesztek pár elemi óvintézkedést, akkor lebukni igen nehéz. Magyarországon nemigen van példa rá,  hogy a közérdekűen botrányos ügyet feltárót sikeresen leleplezték volna. Még a minden hazai "gate" őse a "Duna" hőse, Végvári József is önmagát buktatta le, bevállalván a szankciókat. Végül nem emeltek ellene vádat, megúszta megrovással.  Ma pedig - az álneves vagy anonim regisztrációt lehetővé tévő levelező és fájlmegosztó webfelületek, nyilvános internetkávézók és proxyszerverek korában - rendkívül bajos egy felvétel útját lekövetni. Hogy mondjuk Őszöd halovány "ellenbotrányára" utaljunk: az UD Zrt. ügyében sem lett meg a "kisúgó".

Aki már elfeledték, azoknak dióhéjban: adott egy, a Fidesz holdudvarához több szálon kötődő biztonsági cég. Amelyet a Szilvásy György felügyelte NBH 2008 elején megfigyelés alá vont. Miután a rendőrség lerohanja a cég telephelyét, a Freemail hekkelésétől a kormányzati gerinchálózat elleni támadásig jó pár vád keringett a médiában. Végül az ügynek az a szála vált perdöntővé, melyben az UD Zrt. felkérést kapott, hogy Dávid Ibolya kihívója, a pártelnök-jelölt Almássy Kornél oldalán avatkozzon bele a 2008 nyarán javában zajló MDF-belviszályba. Erre – vállalattal szembeni az akció irányítói szerint - bizonyítékul az a lehallgatott és nyilvánosságra került telefonbeszélgetés szolgált, amelyben az UD Zrt. vezérigazgatója, Tóth János informálja Csányi Sándor OTP-elnököt, hogy „a Józsi találkozott a Tombor Andrissal, és kaptam tőle egy munkát, ami elég érdekes. Igazából megosztanám veled. A Tombor azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, a Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve, és a Tombor azt mondja, hogy a Stumpfék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az MDF-ben az első helyet.” S egyszer csak a titkosszolgálat által lehallgatott UD-vezető beszélgetésének felvétele Dávid Ibolya kezébe jut. 2008-ban nemzetbiztonsági berkekből úgy védekeztek, hogy „a felvétel küldőjét máshol kell keresni: a hanganyag például bekerülhetett a nyomozati anyagba is, vagy a telefonszolgáltatóknál is történhetett az illegális rögzítés.” Az ügy totális kudarc volt: jogilag semmit nem tudtak felmutatni. Se a kiszivárogtató nem lett meg, se az állítólagos megfigyel(tet)ők. Itt gyaníthatóan az egyik politikai oldal szivárogtatott a másik rovására, de a jelek arra mutatnak, az ilyen akciókkal a korrupt és/vagy önkényes politika az önérdekű titkosítás (így önmaga) sírját ássa.

Kicsit olyan ez, mint a Mao-rezsim és a Nagy Proletár Kulturális Forradalom vörösgárdistáinak tacepaói. Ironikusan szólva: Mao kiengedte ki a szellemet a parasztból. A kulturális forradalomig Kína (a kommunista Kína is) konfuciánus-tradicionalista alapokon állt. Elképzelhetetlen volt, hogy diák kezet emeljen a tanárára, fiatal az öregre, beosztott a főnökre, mindenki tudta hol a helye. A tacepaókkal, a vörösgárdistákkal a rendszer beprogramozta saját végzetét: a rangtáblázat nem volt már tabu. Szétzúzta a hagyományos struktúrákat, ami elhozta a szamizdatot és Tienanment. A zárt társadalmat, akaratlan következmény gyanánt Mao törte fel a hagyományos szerkezetet felforgató pogromokkal. Hát nagyjából ugyanez történt, amikor a hatalom, önös céljaitól vezérelve, politikailag motivált lejáratókampányai üzenőfüzetéül kezdte használni a modern sajtót.

Ez a folyamat jelentős részben öngerjesztővé és önjáróvá vált, függetlenedett a ügyeletes köz-és magánhatalom szándékától. A kormányoknak és holdudvaruknak ez persze nem tetszik, tőlünk nyugatra sem. Talán ezért is jöttek elő olyan hajmeresztő felvetéssel, miszerint "uniós állampolgárok csak valós névvel és profilképpel regisztrálhatnak közösségi oldalakon." Amit utána precedensként használva játszi könnyedséggel terjeszthetnének át a blogok, fórumok, levelező-és csevegő-programok, megosztófelületek regisztrációjára. Az pedig már a lázárjánosi szintű pofátlanság csúcsa, hogy "az Unió szervezeti szinten semmit sem csinálna, hanem minden felelősséget és a megvalósításhoz szükséges költséget a tagállamokra, a weboldalakat üzemeltető cégekre és az internetszolgáltatókra bízna."

Az atlatszo.hu által nyújtott MagyarLeaks szolgáltatás célja, hogy olyan információkat tegyen elérhetővé, amelyek nyilvánosságra kerüléséhez nyomós közérdek fűződik. Ilyen közérdek lehet például a közhatalom átláthatósága, a közpénzek felhasználásának nyomon követése, a gazdasági szereplők jogsértéseinek nyilvánosságra kerülése, vagy a környezet védelme. Itt lehet szivárogtatni.

A hatalom is jól tudja: ha egyértelműen botrányos, amit beleegyezés nélkül felvettek, akkor a közvélemény a dolgot őt magát nézi, nem azt, hogyan is vették fel. Rengeteg ilyen "sumák felvétel" kering a világhálón, jut el a hírportálokig, tévécsatornákig. S ez a politikamentes (vagy kevéssé politikus) leleplezésekre is áll. Mondjuk egy hivatali épületben, a szabálysértési, közigazgatási vagy büntetőeljárási ügyben - gyanúsítottként, panaszosként, sértettként, tanúként, stb.  - beidézett polgár a kihallgatást (amit ugyebár mindenképp jegyzőkönyveznek) titokban rögzíti. S a felvételből (a semleges nyelvű jegyzőkönyvvel ellentétben) kiderül, a hivatalnok fenyegető, szakszerűtlen, hanyag, lekezelő, előítéletes,  rasszista, csendőrpertus, hím-vagy nősténysoviniszta, stb. volt, hogy ráerőszakolta az aláírást vagy épp pont hogy lebeszélni próbálta róla, stb. Hivatkozhat persze ilyenkor a bürokrata, a rendőr személyiségjogra, hogy ezt nem tehette volna az illető, csak úgy lehallgat, micsoda dolog ez?

De a közvélemény (és egy jogállam bírósága előtt) nyilván nagyobb a társadalmi veszélyessége egy láncairól elszabadult Döbröginek, mint egy beleegyezés hiányában publikált felvételnek. Mikor a hivatallal/hivatalnokkal folytatott beszélgetés rögzítésre (jegyzőkönyvbe) kerül, akkor a polgárnak se tilthatják meg olyan nagyon, hogy ő is felvegye, akár kérés nélkül is.  Mert sokszor elég aszimmetrikus állam-polgár kontrasztok vannak, ezt kompenzálandó - mondjuk - egy hivatalban, ami tele van ipari kamerákkal, (s senki nem mondja, hogy ha nem járulok hozzá, akkor kikapcsolják, míg bent vagyok), miért ne rögzíthetném a beszélgetést? Nyilván publikálni, feltölteni akkor javallott (s akkor érdemes) ha erősen vélelmezhető törvény-vagy normasértést dokumentál. Egy nyitott társadalom ledolgozza a hatalom-egyén relációban meglévő aszimmetriát. Nemcsak az állam hallgat(hat)ja le a polgárát, de az is őt. Az állam nem kér engedélyt a célszemélytől lehallgatásra, a magánnyomozó se a követésre. Logikus, hogy miért: a bűnöző, az etikátlan, jogsértő figura nem tárulkozik ki, ha tudja, hogy veszik. Ugyanakkor jó eséllyel lehet "bűnmegelőzési" hatásai is lehet annak, amennyiben a hatalom reprezentánsainak a botrányok a szürkeállományába égetik: potenciálisan mindig lehet körülöttük pár elektronikus szem és fül. Egyszóval pedagógiai célú feltárásra biztatnék mindenkit.

(Fotó: innen.)