Szavazz ránk a Goldenblogon

HTML doboz

Kövess minket!

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr

elofizetok.png

Atlatszo.hu a facebookon

Hirdetés

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Atlatszo.hu

Nincs megjeleníthető elem

Vastagbőr

Nincs megjeleníthető elem

Legfrissebb kommentek

Ténytár

  • loader.gif
  • loader.gif

Google hirdetés

Ügynöklakások Újlipótvárosban – őrök vigyáztak Aczél Györgyre

Úgynevezett konspirált, illetve találkozási helyként használt ügynöklakásokkal tele volt Budapest a szocializmus idején. A főleg belvárosi kerületekben található ügynöklakások elhelyezkedése egy történészekből és levéltárosokból álló csapat révén két éve ismert, de a konkrét helyszíneket még senki nem tárta fel. A BUPAP szervezésében szombaton egy újlipótvárosi túra próbálta megismertetni Budapest titkos életének ezt a részletét.

2010-ben vált nyilvánossá egy 1974-es állambiztonsági jelentés, melynek mellékletében található címek alapján beazonosíthatóak lettek azok a lakóházak, amelyeket a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnöksége (magyarul az állambiztonság) titkos tevékenysége során használt. Bár a hírszerzés (III/1.) helyszínei hiányoznak a listából, illetve a házszámoknál mélyebb adat nem áll ma sem a kutatók rendelkezésére, elég jól felrajzolható, hogy merre dolgozott az állambiztonság. Ügynöklakások Budapesten:


View Larger Map

A III-as főcsoportfőnökség ugyanis nem csak éttermekben, kávézókban, kocsmákban szervezett találkozásokat az ügynökeivel, informátoraival, a komolyabb beszámolókra, megfigyelésekre, operatív akciók vagy kiképzések lebonyolítására zárt ajtók mögött került sor. Kétféle ingatlantípusra osztották fel a felhasznált lakásokat, melyekről így ír a kutatást végző Fehér Holló csoport:

K (konspirált) lakás: „Az állambiztonsági szervek fedés alatt működtetett bérleménye volt, amelyet hálózati személyek, „SZT” (szigorúan titkos) állományú tisztek fogadására, operatív akciók lefolytatására, ellenséges objektumok, személyek időszakos megfigyelésére használtak. Az általános szabályozás szerint a megbízhatóbb, illetve fontosabb ügyekben dolgozó hálózati személyekkel találkoztak ilyen helyszíneken.”

T (találkozási lakás): „Olyan, természetes vagy jogi személy tulajdonát, bérleményét képező helyiség volt, amelyet a bérlővel vagy tulajdonossal kötött írásbeli (szóbeli) megállapodás alapján a Belügyminisztérium, vagy a rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szervei rendelkezésére bocsátottak ellenszolgáltatásért (vagy anélkül). Hálózati személyek fogadására, operatív akciók, figyelések lebonyolítására használták.”

Miért éppen Újlipótváros?

A K és T lakások hálózatának kiépítése már 1945 után megkezdődött, az ötvenes évek derekára majdnem 2000 ilyen ingatlant tartottak nyilván. Bár az 1956-os forradalom idején több ilyen lakás dekonspirálódott, vagyis használata nyilvánosságra került, az állambiztonság munkatársainak általában megfelelő búvóhelyet nyújtottak a harcok alatt. A korábbi visszaélések, korrupciós ügyek, illetve az ÁVH-s megfélemlítő módszerekről a „konszolidáltabb” láthatatlan tevékenységre való áttérés jegyében egészen 1963-ig tartó átszervezés kezdődött a forradalom után. „Ekkor országosan összesen 216 K- és 639 T-lakást tartottak nyilván. A belső elhárítás (a leggyakrabban emlegetett BM III/III. Csoportfőnökség) 54 K- és 96 T-lakást használt. A gyakorlott, megbízható ügynökök felével már ilyen helyszíneken találkoztak tartótisztjeik” – írja a HVG két éve megjelent kutatást ismertető cikke.

Újlipótváros nem csak az államigazgatási központokat magában foglaló V. kerület közelsége miatt volt ideális helyszín fedett lakások kialakítására. A zárt lépcsőházzal és emeletenként 3-4 lakással rendelkező, közvetlenül a világháború előtt emelt lakóházak könnyebb rejtekhelynek bizonyultak a gangos „tömegszállásokhoz” képest. Emellett Újlipótváros polgárai nagy számban disszidáltak ’56-ban, az üres lakásokba így egyszerű volt állambiztonságiakat költöztetni. Őket mégis könnyen buktatták le az éberségre nevelt lakók és mindentudó házmesterek, a Tanácson keresztül kiutalt lakások épp a rendszerhű elvtársak feljelentései alapján dekonspirálódtak.

Különbség volt azonban a K és a T lakások megszerzése és felhasználása között. A találkozási pontokat jellemzően „hazafias” alapon, önkéntes, párttag lakók ajánlották fel egy-egy találkozó lebonyolítására, melyet a lakó természetesen nem követhetett figyelemmel. A konspirált lakások azonban a fedett személyek nevére lettek átírva, akik nem laktak az adott helyen, de egyes esetekben – egy megfigyelés vagy kiképzés során – akár több napig, több vendég által voltak használva. Utóbbi miatt fennállt a dekonspirálódás veszélye.

Polgári miliő a Pozsonyi út 15-ben. Itt lakott Imre Katalin.

A leghíresebb lebukási történet szerint volt olyan disszidens, aki Kanadából küldött képeslapot saját volt lakásába az ügynököknek, melyben „jó feketézést és konyakozást” kívánt. Ez is azt mutatja, hogy a családok helyére hirtelen „beköltöző”, ritkán látott ügynökök felkeltették a szomszédok figyelmét. A HVG ismertetése szerint a lakásokat leggyakrabban tanulás céljából keresték fel a hálózati személyek és a tartótisztek, de volt, akit egy-egy operatív tiszt albérlőként is be tudott jelenteni. „Egyes fedőtörténetekkel azonban könnyű volt lebukni. Fennmaradt például egy olyan eset, amikor a filmesként bemutatkozó operatív tisztet egy valóban a szakmában dolgozó lakó leplezte le” – írja a 2010-es cikk.

Újlipótváros egyébként nem csak az ügynöklakások miatt volt fontos a BM számára. A Jászai Mari tér a Képviselői Irodaházzal szemközti látképét uraló, fehér tornyos Palatinus-házak máig üres földszintjén terpeszkedett az ÁVH és a BM „vállalati menzája”. A befedett udvarból kialakított helységért ma súlyos milliókat fizetnének, az azonban továbbra is csupasz falakkal porosodik. Ez nem mondható el a Pannónia utcai volt BM garázsról, melyet ma a Rendőrség használ, a 2006-2008 közti zavargások idején emiatt sűrű szirénázástól volt hangos a környék. A történet szerint a pártkomisszárok ráadásul szovjet helyett leginkább amerikai kocsikat tároltak itt, a Kádár-rendszer kedvenc márkája a Mercedes és a Volvo lett. Talán nem véletlen, hogy a közeli Kárpát utcai volt pártgarázs ma a Mercedes egyik budapesti központja.

A volt BM étterem maradványai a Palatinus-ház aljában

Bár Újlipótváros 20. századi történelme leginkább a 2. világháború védett csillagos házairól ismert, a hely finomsága, hogy olyan ’70-’80-as évekbeli ellenzéki gondolkodók laktak az állambiztonsági lakások tőszomszédságában, mint Bence György, akire a Katona József utcában márványtábla emlékezik. Ugyanennek az utcának régi korokat idéző sárga macskakővel kirakott szakaszán volt az „elhagyott” - magyarul a rendszer ellenségeitől elkobzott - bútorok raktára. Innen rendezték be az ÁVH-t vezető, majd koncepciós perben elítélt Péter Gábor barátnőjének lakását is.

A környék legszebb nagypolgári bauhaus épületeinek, a Pozsonyi út 38-40-nek tetőtéri garzonjai szintén tökéletes búvóhelyül szolgáltak az ügynököknek, míg velük szemben, a Szent István park 26. legfelső emeletén a diktatúra kultúrpolitikájának feje, Aczél György töltötte utolsó éveit. A kivételes módon nem a budai Kádár-dűlőn lakó kommunista vezető a Balzac utca 43. második emeletéről költözött ide. Ő volt az egyedüli, aki a felső vezetők közül benne volt a korabeli telefonkönyvekben, lakását azonban egy földszinti helyiségben tartózkodó állandó őrség vigyázta.

Aczél György a körablakok alatti tetőteraszos lakásban élt.

Újlipótváros és a többi belső kerület ügynöklakásainak pontos, emeletre és ajtóra lebontott listája máig nem ismert. A kutatók szerint ez nem feltétlenül probléma, a Fehér Hollók kutatása, valamint Papp Gábor Zsigmond Egy ügynök élete című filmje szerintük elég információt ad a korabeli gyakorlatról. „A BM III. Főcsoportfőnökség szervei 1974. június 30-án Budapest területén 144 T- és 183 K-lakással, valamint 1822 foglalkoztatott ügynökkel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a BM III. Főcsoportfőnökség szervei használatában lévő T-lakások ötöde, a K-lakások négyötöde és a foglalkoztatott hálózat harmada a főváros területén volt.”

süti beállítások módosítása