Bár a magyar kormány tett erőfeszítéseket a korrupció csökkentésére és ezt az Európai Unió is elismeri, egyelőre nem nagyon érzékelni a hatását. A brüsszeli korrupciós jelentés Magyarországról szóló szakaszában kiemelt figyelmet kap a pártfinanszírozás, a közbeszerzés, a visszaélésszerű adatigénylés és a hálapénz is.

Fotó: innen

Az Európai Bizottság által kiadott 2013-as korrupciós jelentés alapján a magyarországi antikorrupciós helyzet javítása érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a pártfinanszírozás átláthatóvá és ellenőrizhetővé tételére, erősíteni kell a közbeszerzési eljárások ellenőrzését és javítani kell a hatóságok és a bűnüldöző szervek együttműködését. Fokozni kell a választott és kinevezett tisztségviselők vagyonnyilatkozatának és összeférhetetlenségének átláthatóságát; csökkenteni kell a közigazgatással kapcsolatos klientizmust; következetesen és széles körűen kell értelmezni az információhoz való hozzáférésre vonatkozó jogszabályokat és átfogó programot kell kidolgozni a hálapénz fokozatos megszüntetésére.

A kormány korrupciós törekvései

A magyar kormány 2012 elején fogadott el egy kétéves korrupció-megelőzési programot, amely azonban nem vonatkozik az üzleti szektorra, az Országgyűlésre és a helyi önkormányzatokra. A program a központi közigazgatás tekintetében megelőzési politikára összpontosít, ezen belül is például a köztisztviselők korrupcióellenes képzésére, az állami intézmények hivatásetikai kódexének összeállítására, a kormányzati rendeletekre és javaslatokra vonatkozó korrupciós hatásvizsgálatokra, vagy a visszaélést jelentős személy védelmére. A Bizottság elismerte a megelőzésre való törekvést, azt azonban szóvá tette – már a 2013-as konvergencia program értékelése során is - , hogy nem foglalkozik kellőképpen a sem az elégtelen bűnüldözés problémájával, sem a pártfinanszírozás szigorúbb ellenőrzésével. Ahogy az EU szerint nem kap elegendő hangsúlyt a politikai és üzleti szereplők összekapcsolódása sem, a klientizmus, a favoritizmus és a nepotizmus.

Közvélemény

A tanulmány kitér közvélemény-kutatási eredményekre is. Egy 2013-as Eurobarométer felmérés alapján a magyar válaszadók 89 százaléka szerint (EU-átlag: 79 százalék) a korrupció széles körben elterjedt Magyarországon. Ennek ellenére jóval kevesebben érzik úgy, hogy ez napi probléma lenne számukra: az uniós átlagnál (26 százalék) kevesebben, a válaszadók 19 százaléka érzi úgy, hogy a mindennapi életben érinti őt a korrupció. 13 százalékuk mondta azt, hogy elvárták tőlük a csúszópénz fizetését vagy egyenesen felszólították rá. Ez az uniós eredménynél jóval rosszabb, ott 4 százalék tapasztalt ilyesmit. Az állítólagos esetek nagy többsége az egészségügyi szektorban fordult elő. (Ezt az arányt az atlatszo.hu által működtetett, névtelen korrupciós bejelentéseket fogadó Fizettem.hu oldal is tükrözi, ahol a bejelentések túlnyomó többsége szintén az orvosi ellátással kapcsolatos - a szerk.) A magyar üzleti válaszadók túlnyomó többségének is van tapasztalata korrupció terén: 81 százalékuk vélte úgy, hogy a favoritizmus és a lefizetés akadályozza az üzleti versenyt. A válaszadók 59 százaléka állította, hogy a Magyarországon folytatott üzleti tevékenység során problémát okoz számára a korrupció.

Pártfinanszírozás

A dokumentum központi kérdései között szerepel a pártfinanszírozás. A vonatkozó jogszabályok általános ismertetése mellett kitér arra, hogy a jelenlegi törvény nem követeli meg a pártoktól a részletesebb könyvvitelt, vagy hogy ezt vizsgálat céljából benyújtsák. Nem mutatják ki egyértelműen a könyvelésben a pártok és alapítványaik kapcsolatát, aggályos a választási kampányok átláthatósága. Nincs előírás arról, hogy a pártok rendszeresen független ellenőrzésen essenek át, az Állami Számvevőszék kétévente végez törvényességi ellenőrzést, hatásköre a szankciók terén azonban szűk, és a pártok által küldött információk sem elég részletesek. Az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) felszólította az ÁSZ-t, hogy gyakoribb és alaposabb ellenőrzéseket végezzen, biztosítsa az ehhez szükséges erőforrásokat. Arra is ajánlást tett, hogy vizsgálják felül a politikai finanszírozás megsértésére vonatkozó szankciókat, ezek legyenek hatékonyak, arányosak és visszatartó hatásúak.

Közbeszerzés

2011-ben a magyar GDP körülbelül 22 százalékát tették ki az építési beruházásra, áruk és szolgáltatások beszerzésére irányuló közbeszerzések. A hivatalos Közlönyben közzétett ajánlati felhívások értéke 23,3 százaléka volt a teljes kiadásoknak. A már idézett Eurobarométer felmérés során megkérdezett magyarok 47 százaléka szerint a korrupció széles körben elterjedt probléma a nemzeti hatóságok által intézett közbeszerzésekben, a helyi hatóságok esetén 48 százalék vélekedett így. A válaszadók a legelterjedtebb gyakorlatnak az egyes cégekre szabott feltételeket tartják (64 százalék), de jellemző probléma a visszaélés a tárgyalásos eljárások során (48 százalék), összeférhetetlenség az ajánlatok értékelésénél (42 százalék), összejátszás (58 százalék), homályos értékelési szempontok (48 százalék), visszaélés a sürgősségi okokkal a tárgyalásos eljárások elkerülése érdekében (42 százalék), az ajánlattevők részvétele a feltételek tervezésében (48 százalék), és a szerződés módosítása az odaítélése során. A tanulmány ezeket a mutatókat a közbeszerzési eljárások sérülékenységét fokozó eseményekként kezeli.

Az értékelések szerint a gyakorlat formálisan ugyan megfelel a meglévő közbeszerzési jogi kereteknek, de vannak gyakori, főként infrastrukturális beruházásokat érintő kockázatok. Ezek az összeférhetetlenség, adott cégek gyakori sikeres részvétele az uniós társfinanszírozású pályázatokon, bizonyos résztvevők előnyben részesítése aránytalan kiválasztási és értékelési szempontok alapján. Bár a 2012-ben hatályba lépett, és 2013-ban módosított közbeszerzési törvény alapján a szerződő hatóságoknak több információt kell közölniük az eljárásokról, hatékony szankcionálási mechanizmus nincs arra, ha ezt kötelezettséget megszegnék. A Bizottság értékelése a konvergencia programról hangsúlyozta, hogy az új törvény ellenére a közbeszerzési eljárásokban továbbra is kicsi a verseny. Az eljárások igen magas arányában vesz részt egy ajánlattevő (2010 – 54,3 százalék, 2011 – 49,1 százalék). Tárgyalásos eljárás során ez az arány 61 százalék volt átlagosan. A pályázatok elektronikus beadása nem lehetséges, így ez is emeli a korrupció kockázatát.

Vagyonnyilatkozat, összeférhetetlenség

A jelentés dicséretesnek tartja, hogy a kormánytagok, a vezető kormánytisztviselők és az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozata elérhető az interneten, megjegyzi, hogy benyújtásukra nincs átfogó elektronikus rendszer. A legtöbb nyilatkozat kézzel írott, ez megnehezíti a keresztellenőrzést, és a vagyontárgyakat nem minden esetben lehet beazonosítani. A vagyonnyilatkozatokat az Országgyűlés Mentelmi, Összeférhetetlenségi és Mandátumvizsgáló Bizottsága ellenőrizheti, de csak akkor, ha az igazolást kérő személy tényszerű bizonyítékot csatol be arról, hogy a nyilatkozatban gyanús tételek vannak. Nincs független ellenőrzés, a favoritizmus és a túl szoros kapcsolat bizonyos üzleti körök és a hatalmon lévő politikusok között felveti a korrupt gyakorlatok kockázatát. Az „EU Funds Watch”, az uniós alapokat figyelő projekt keretében végzett kutatás szerint bár az uniós alapok magyarországi menedzselésének keretei viszonylag jól megtervezettek, súlyos korrupciós kockázatok állnak fenn. Ezek a nyílt verseny korlátozása, „prioritást élvező” projektek meghatározó jelenléte, elégtelen szakmai ellenőrzések a kiválasztási szakaszban, a végrehajtás során formális ellenőrzés és nyomon követés, összeférhetetlenségi szabályok hatástalansága.

Átláthatóság, információszabadság

Az információszabadságról szóló törvényt érintően a jelentés megemlíti, hogy több új rendelkezés is zavart okozott. A közintézmények például üzleti titokra való hivatkozással megtagadhatják a közérdekű adat iránti kérelem teljesítését, emiatt a gyakorlatban egymásnak ellentmondó értelmezések születnek. A visszaélésszerű adatigényléssel kapcsolatos rendelkezések túlságosan széleskörű értelmezése is aggályokat vetettek fel, de a nemzeti trafikok létrehozása által gerjesztett vita során is felmerültek ilyen aggodalmak. Hasonló probléma merül fel az új költségvetési törvénynél is, amely az állami többségi tulajdonnal rendelkező cégek szerződéseit nem tekinti közérdekű adatnak. Az állami tulajdonú társaságok adatait előíró jogszabályok értelmezése és gyakorlati alkalmazása erősen eltér.

Az információhoz való hozzáférés jó gyakorlataként említi a jelentés az atlatszo.hu közérdekű adatigénylő portálját, a KiMitTud-ot, valamint a K-Monitor honlapját és a A Hálót, továbbá a TASZ információszabadsággal kapcsolatos összeállítását.

Hálapénzek

A jelentés kiemelten foglalkozik a paraszolvencia kérdésével és rámutat, hogy az egészségügyi intézményekkel kapcsolatba került magyar válaszadók 10 százaléka elismerte, hogy plusz pénzt vagy értékes ajándékot adott orvosnak vagy nővérnek, vagy adományt tett a kórház javára. 32 százalékuk az ellátás előtt, 47 százalékuk az ellátás után adott hálapénzt. Bár a hálapénz ígérete vagy elfogadása, az intézmény vezetőjének írásos engedélye nélkül, bűncselekmény, a gyakorlatban valószínűleg csak szélesebb körű reformok javíthatnak a helyzeten. A jelenlegi jogi helyzet nem csak jogbizonytalansághoz, de az egészségügyi dolgozók közötti megkülönböztetéshez vezethet, ezért ezt a fajta korrupciót legalizálja. A közszférában foglalkoztatott orvosok és nővérek alacsony fizetése további kockázatot jelent.

Az Európai Unió többi országára vonatkozó jelentések itt olvashatók.