A Heti Válasz brutális állami támogatásának ténye már egy ideje ismert, inkább csak a mérték meglepő: még látványosabb az állami reklámköltések minden józan mértéket meghaladó aránytalansága, ha a heti 215 ezer példányban értékesített Nők Lapjára jutó alig 10 százaléknyi állami hirdetéssel is összevetjük a Heti Válasz teljesítményét az egy eladott  példányra jutó állami támogatás (hirdetés) alapján.

Múlt csütörtökön, alig egy hónappal a Reding-Bilderberg-ügy leleplezése után, újabb összeesküvést  tárt fel a Magyar Nemzet oknyomozó írása - nyilván a téma veszélyességének tudható be, hogy a szerző kiléte titokban maradt. Már a cikk felvezetése is ijesztő perspektívákat villant fel: „Szabadon értelmezett hírekkel operáló műsort indít a Story4.” A Magyar Nemzet szerint a csatorna tulajdonosa, a Sanoma médiakonzorcium „riportnak álcázott kormányellenes műsorokkal” fogja támadni a kormányt. Ismeretlen forrásból azt is biztosan tudja a lap, hogy egy titkos találkozón a magyar médiapiac meghatározó szereplői megállapodtak arról, hogy a kormányellenes támadás részeként „nem helyeznek el hirdetéseket a jobboldali médiumokban, illetve a közmédiában(!)”.

A cikkben leírt állítások gazdasági képtelenségét – vagy a médiapiaci viszonyok ismeretének teljes hiányát – a Kreatív Online már bemutatta. Az egyszeri olvasó pedig elismerően csettint: az írás bátor húzás, hiszen a Magyar Nemzet egy olyan sajátos, inkább politikai, mintsem piaci törvényszerűségek alapján leírható működési módot mutat be, amiben nem nehéz ráismerni a kormányközeli orgánumok tartalomelőállítási jellemzőire és az állami támogatás/finanszírozás mára mindennapossá vált gyakorlatára. A szokásos hadiállapot-pszichózissal operáló „szerkesztőségi cikk” célja egyértelmű – az apropója sokkal kevésbé.

Talán a Mérték Médiaelemző Műhely múlt heti blogbejegyzése vághatta ki a biztosítékot a kormányközeli spin doctorok és médiaoligarchák körében. A poszt ugyanis – egy hosszabb elemzés előzeteseként - megrázó adatokat közöl az állam folyóirat-támogatási gyakorlatáról. Ezek szerint tavaly például a hetilapokban megjelentetett állami hirdetések relatív többsége – az összes költés 22,7 százaléka, listaáron közel 300 millió forint - a Heti Válasznál landolt. Dacára annak, hogy a Magyar Terjesztés Ellenőrző Szövetség (MATESZ) adatai szerint 2012-ben a HV hetente átlagosan mindössze 16 376 példányban kelt el. Háromszor ennyit, 53 307 példányt értékesítettek heti átlagban ugyanebben az időszakban a HVG nyomtatott változatából – ehhez képest mindössze negyedannyiért, 65 millióért hirdetett itt tavaly az állam. Ez az összes költés 5 százaléka – közel ugyanennyi állami hirdetés, összegszerűen 61 millió jutott a Magyar Konyhának, amely lapnál Borókai Gábor a lapigazgató, illetve a szerkesztőbizottságban ott ül a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó. Még látványosabb az állami reklámköltések minden józan mértéket meghaladó aránytalansága, ha a heti 215 ezer példányban értékesített Nők Lapjára jutó alig 10 százaléknyi állami hirdetéssel is összevetjük a Heti Válasz teljesítményét az egy eladott  példányra jutó állani támogatás (hirdetés) alapján.

A Heti Válasz brutális állami támogatásának ténye már egy ideje ismert, inkább csak a mérték meglepő: a példányonként 350 forintos állami támogatás nyilván nem jelentéktelen szerepet játszik a Heti Válasz Kft. tavalyi - a politikai hetilap-piacon unikális - 37 millió forintos adózott eredményében. Az sem igazán újdonság, hogy a kormány épp az állami hirdetésekkel büntet és jutalmaz – legyen szó rádióról vagy bármilyen más médiumról. A különös csak az, hogy ezt, a nyilvánosságot és a médiapiacot súlyosan torzító mechanizmust most épp a Magyar Nemzet írja le – igaz, a feltételezett ellenség ármányaként.

A magunk részéről néhány illusztráció jellegű adattal járulnánk hozzá a politikai lapok burkolt állami, önkormányzati támogatásának, illetve a támogatás jellegének minél teljesebb körű bemutatásához. Vegyük például a főváros VIII. kerületének napilap-előfizetéseit az elmúlt öt évből a négy országos politikai napilap vonatkozásában – az adatokat tavaly ősszel kértük ki a Ki Mit Tud-on keresztül.

A VIII. kerület napilap-előfizetése 2008-2012, forintban

*elírás az önkormányzat adatközlésében; a tényleges költés legalább az előző évivel egyező, mert a vásárolt példányszám nőtt, nem csökkent

Ugyanezek a számsorok grafikonon ábrázolva még látványosabban jelzik azt a változást, amit Kocsis Máté, és vele a Fidesz hatalomra kerülése jelentett 2010-ben:

Látványosan mutatja az egymást váltó pártok támogatáspolitikája közti különbséget, ha két diagramon a baloldali napilapok számára legkedvezőbb évet (2010) vetjük össze a kormánypárti lapok szempontjából legkedvezőbb évvel (2012). ( A kerületet addig irányító Csécsei Béla 2009 őszén mondott le.)

Noha teljes körű adatok nem állnak rendelkezésünkre az állami és önkormányzati szervezetek napi- és hetilap-rendeléseiről, bizonyos, hogy a VIII. kerület gyakorlata nem  egyedülálló: a zuglói önkormányzat például 2011 óta 10 milliós nagyságrendben fizet elő  a Magyar Nemzetre és a Magyar Hírlapra, de más, kormányközeli médiumokat is bőségesen támogatnak helyi önkormányzatok – néha még akkor is, ha az adott település a legeladósodottabbak egyike. Egyszer talán lesz arra kutatói kapacitás, hogy valaki teljeskörűen bemutassa az Orbán-rendszer nyilvánosságpolitikáját és médiafinanszírozási gyakorlatát. Komoly segítséget jelenthet majd, hogy a mechanizmus lényegét kiválóan összefoglalja a Magyar Nemzet cikke.