Pusztaottlaka polgármestere helyben szinte az egyetlen munkaadó, továbbá országgyűlési képviselő és a dinnyeszövetség elnöke, aki elég erős ember ahhoz, hogy viccet csináljon a Gazdasági Versenyhivatalból meg az uniós versenyszabályozásból.

Fotó: innen.

Rövid bejegyzésben ismerteti az „…és még annyit”-blog örményországi beszámolója, mi történik néhány év alatt azzal az országgal, ahol a maffiaszerűen működő politikai vezetés kezébe kerül a gazdasági erőforrások feletti hatalom. Az örmény state capture kifejlett formáját a totális korrupció, a stagnálás, a kilátástalanság, a feudális kiszolgáltatottság és a politikai akaratképzésre való képtelenség mellett az előbb-utóbb biztosan bekövetkező összeomlás jellemzi.

Nálunk ez nincs, sőt. Itt már viccelni sem szabad a kormányközeli erőknek, rögtön ugrik az egész baloldali sajtó, hogy milyen Gipsz Jakab meg Hát Izsák, nincs humorérzékük, csak a közszolgálat hallgat hűségesen. Holott ezen még lehetne nevetni arcidegrángás nélkül is. Azon már kevésbé, hogy a vicceskedő / trehány civil szervezet, a Nők a Magyar Nemzetért két évvel ezelőtti bejegyzése óta húszmillió forint közpénzt nyert a civileknek szánt állami forrásokból, miközben tényleges tevékenységének alig van nyoma. A képlet ugyanis nem túl bonyolult: az egyesület egyfajta készpénz-transzfer szerepet tölt be az ún. Békemenet körüli propagandacivilek felé. Persze ez is csak vicc: a valóságban nyilván tényleg egy 3 dolláros szoftver beszerzésére ment el a minisztertől kapott tízmillió. Csak véletlen egybeesés, hogy az egyesület elnöke, Pethő Annamária jegyzi a CÖKA közhasznúsági jelentéseit is – nem mondhatjuk, hogy túlkonspirált lenne a két szervezet közti kapcsolat.

Kevésbé vicces egy másik „civil” szervezet, a szintén rendesen kistafírozott Magyar Dinnye Szövetség elnöke körüli aktuális botrány. Simonka György cégei nyerték az a pályázatot, amit az iskolai gyümölcsbeszerzésre írt ki a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK). A sokmilliárdos tender első ránézésre állami segédlettel történő piacszerzésnek tűnik a klasszikus recept szerint, amikor nem az eredményt, hanem a kiírást manipulálják.

Simonka képviselő nem először tesz kísérletet a piac meghekkelésére: tavaly nyáron az áruházláncok képviselői – Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és Budai Gyula államtitkár aktív közreműködésével - megegyeztek a Simonka vezette Dinnyeszövetséggel, hogy senki nem mehet a dinnye árával 99 forint alá, akkor sem, ha kilónként 6 forintért kínálhatna olcsó importot. (Simonka maga is dinnyetermesztő vállalkozó, bár harcos piacvédő korszaka előtt importtal is keresett valamicskét.) Nem sokkal később vizsgálatot kezdett a Versenyhivatal: hiába próbálta a dinnyeszövetségi elnök úgy leírni az ügyletet, hogy ki se mondja a megállapodás szót (nem sikerült), napnál világosabb volt, hogy a „dinnyetermesztők kérésének teljesítése” per definitionem kartellezés. A vizsgálat bejelentésének másnapján Budai államtitkár felkereste Juhász Miklóst, a GVH elnökét, hogy átbeszéljék a problémát. A megbeszélést követően maga Budai tájékoztatta a sajtót, hogy mégsem lesz vizsgálat. „A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?" – mondta később egy lakossági fórumon. Mint utóbb kiderült, nem alaptalanul.

Hogy pontosan mi történt, azt ma sem tudjuk, de néhány hét múlva az Országgyűlés úgy alakította át az agrárrendtartásról szóló törvényt, hogy lényegében az agrárminiszter kezébe adta annak elbírálását, mi minősül a szektorban versenykorlátozó, tisztességtelen piaci magatartásnak. Fazekas miniszternek kellett tehát eldöntenie, vajon ő és az államtitkára efféle kartellt támogattak-e. Szerencsére a miniszter úgy látta, hogy nem. A GVH sokáig kínlódott még az üggyel – érthető, hiszen nem sokkal korábban teljesen hasonló okok miatt elmeszelte a komplett hazai malomipart, illetve a Magyar Pékszövetséget tucatnyi kisebb-nagyobb péküzemmel egyetemben, a malmokra 2,3 milliárd, a pékekre 2-10 milliós bírságot szabva ki. Idén áprilisban aztán be kellett ismernie, hogy a dinnyekartell teljes győzelmet aratott. A szereplők és a mechanizmusok alapján mondhatjuk: az állam foglyul ejtése, a state capture látványosan megvalósult.

Simonka dinnyeszövetségi elnök másképp is igénybe veszi az állam erőforrásait: tavaly - több panaszos bejelentése szerint - embertelen körülmények közt dolgozó közmunkásokkal műveltette a földjeit. A helyiek többsége a botrány kirobbanása után nyílt levélben állt ki földesura mellett, mondván, évek óta csak az ő földjein találnak munkát – igaz, régebben dolgozhattak napszámban is, ma már csak közmunkás-bérért. Hogy értsük: a megvédett gazda nemcsak a település – Pusztaottlaka – polgármestere, de helyben szinte az egyetlen munkaadó, továbbá országgyűlési képviselő, a dinnyeszövetség elnöke, aki elég erős ember ahhoz, hogy viccet csináljon a Gazdasági Versenyhivatalból meg az uniós versenyszabályozásból. Őt védték meg a helybeli közmunkások lázadozó társaiktól.

Ez az ember nyerte most a központosított iskolai gyümölcsbeszerzésre kiírt sajátos pályázatot, és ha a Hír24 nem jut hozzá a szerződéshez, és robbantja ki a botrányt, talán már szerződést is köt a kiíró állami iskolafenntartó. Így viszont kifarolt az üzletből. Pedig Simonka színre lépésével nyilván ismét mindenki jól járt volna: lett volna egységes rendszer, országos hálózat stb. Meg persze szerződésben rögzített tíz százalékos lefölözés az eddigi beszállítóktól, évi 30 milliós működési költség helyett 400 milliós, és még számos más, az ilyen jellegű aszimmetrikus gazdasági kapcsolatból adódó előny.

Ez a nagyszerű üzleti lehetőség persze nem jöhetett volna létre, ha a kormány nem államosítja az iskolákat, és nem kerül ezzel egyetlen gigantikus intézményfenntartó, a KLIK kezébe az iskolai gyümölcs ügye. Meg még ki tudja, mi minden. Az iskolák ugyanis nemcsak gyümölcsöt szereznek be, hanem még ezerféle más árucikket és szolgáltatást: a KLIK pedig gigantikus megrendelő. Most a gyümölcs biznisz kútba esni látszik, de nem kell félteni a képviselő urat: írtak át már komplett agrárrendtartást is az ő kedvéért.

Az örmény state capture-rendszer fennmaradásának az emlegetett blogbejegyzés szerint fontos feltétele az ellenséges hangulat, a lelki hadiállapot fenntartása a szomszédos Törökországgal és Azerbajdzsánnal szemben.  E tekintetben is jól állunk: a mi Simonkáink már hadat is üzentek a rezsinket fenyegető Európai Uniónak, élén a megint tankot küldeni szándékozó "Kedves Merkel asszonnyal". Ahogy azt a nemzeti nőszervezete alelnöke - nem, nem Fedák Sári, hanem bizonyos Dunst Eszter - a CÖKA-CÖF honlapján meg is írta.