Tavaly 900 millió forintot osztott szét a Miniszterelnökség munkaadói és munkavállalói szervezetek között. Múltkori bejegyzésünk óta, amelyben a szakszervezetek állami apanázsának elköltését firtattuk, némileg változott a helyzet.

Az első válasz, mindössze egy nappal az állami támogatás elköltésére vonatkozó adatigénylés elküldése után, Pataky Péter MSZOSZ-elnöktől érkezett. Ebben - többek között - ez olvasható: „ (…) fontosnak tartjuk, hogy [a szakszervezet] mind a közpénzek, mind a szakszervezeti tagoktól kapott tagdíjak kapcsán a lehető legtranszparensebb legyen a felhasználás tekintetében is.”  A levélhez a szakszervezet elnöke egy táblázatot csatolt, amelyben költségnemenként, az egyes tevékenységek tételes felsorolásával olvashatók a kiadások a szakértői megbízásoktól a kollektív szerződésekkel kapcsolatos kampányig. Persze ez így önmagában nem mond túl sokat, hiszen csak a konkrét szerződések és teljesítésigazolások alapján lehet megítélni, hogy például drágán vásárolt-e egy évre a szakszervezet komplex kommunikációs szolgáltatást 8 millió forintért. Az MSZOSZ elnöke – egyetlenként a szakszervezeti vezetők közül -, úgy tűnik, pontosan érti, hogy mit jelent a közpénzek elköltésnek átláthatósága: levelében felajánlja, hogy az elszámoláshoz kapcsolódó bármely dokumentumba betekinthessünk. Innen már csak egy lépés, hogy ezek a szerződések és elszámolások automatikusan felkerüljenek valami, legalább a tagság számára nyilvános online felületre. Különösen indokoltnak tűnik ez egy olyan szervezet esetében, amelyik a közpénzek mellet a tagjai által befizetett díjakból gazdálkodik.

Láthatólag nem egészen így gondolja ezt a másik megkeresett szakszervezet, a pedagógusokat is képviselő SZEF elnöke, Varga László. Levelében azt írja, hogy nem, nem, soha nem lesznek nyilvánosak a kért adatok. Egyrészt, mert szerinte a kért adatok közléséhez a Miniszterelnökség hozzájárulása is kell – mintha nem a SZEF költötte volna el azt a 100 milliót, hanem minimum a Miniszterelnökséggel karöltve esett volna meg a dolog. Másrészt azért sem, mert – hivatkozik az elnök az infotörvény 20. §-ára -  nem jelöltük meg az adatigénylés célját és időtartamát. Varga László alapvetően félreérti mind a hivatkozott jogszabályt, mind a helyzetet: mi nem kezelni, hanem nyilvánossá tenni szeretnénk az adatot. Ha meg valami nyilvános, akkor nincs értelme annak az időtartamáról értekezni. A SZEF tehát a transzparencia tökéletes tagadásával válaszolt – mérföldekre vagyunk még attól, hogy a Pedagógus Szakszervezet még megmaradt tagjai a SZEF honlapján megnézhessenek – bizonylati szintig menően! –, pontosan mire is költik a szakszervezet vezetői az ő adó- és tagdíj-forintjaikat.

Komplett blogbejegyzésben válaszolt a Liga adatigénylésünkre. A beszámoló az enigmatikus „Átlátszó érdekegyeztetés” címet kapta névtelen szerzőjétől, de sajnos tartalmilag korántsem felel meg a címnek. A dolgozat – a Liga érdemeinek ismertetése után - lényegében megtagadja a kért adatokat, és két olyan beszámolót tesz közzé, amiből pusztán a kifizetések főbb számai ismerhetők meg. Nem tudhatjuk, a Liga tagsága mit szól ehhez, de mi azért ezúton is megkérdeznénk: Komolyan gondolja a szakszervezet vezetősége, hogy elszámolásnak nevezhető egy olyan irat, amiben mindössze olyan szintű információk vannak, hogy reklámra és reprezentációra 8 976 876 forintot fordítottak? Ez vajon egyetlen nagy reprezentáció volt sok kis reklámmal? Vagy több közepes? És hol? És milyen célból? Külön érdekessége e Liga elszámolásának, hogy a pénzügyi tervezés és megvalósítás egész valószínűtlen magas fokáról tanúskodik: a kétszer százmilliós keretből – a beszámoló tanúsága szerint- pontosan kétszer százmilliót költöttek. Egy forinttal se többet vagy kevesebbet.

A legzordabb választ – még az eredeti adatigénylésünkre – a Munkástanácsoktól kaptuk. (Igaz, ebben az első körben az MSZOSZ még csak nem is válaszolt.) Levelében Palkovics Imre azzal a kevéssé meglepő érveléssel operál, hogy a Munkástanácsok „(…) nem tartozik azon szervek, szervezetek közé, amelyek e törvény alapján közfeladatot ellátó szervnek minősülnek, ezért az általa kezelt adatok nem vonhatóak a közérdekű adatok körébe”, ergo ne is álmodjunk róla, hogy nyilvánossá teszik a pénzköltés tényleges adatait.

Úgy néz ki tehát, hogy az egyedi kormánydöntéssel állami támogatásban részesülő szakszervezetek közül egyedül az MSZOSZ tartja alapvetőnek a támogatással való elszámolás átláthatóságát, a SZEF és Liga ennek inkább csak formálisan kíván megfelelni, míg a Munkástanácsok véleménye szerint egyáltalán nem tartozik a nyilvánosságra, mire és hogyan költötték el az állami támogatást. A jogszabályok adta keretek között persze legitim a Munkástanácsok érvelése, és nem kényszeríthető ki az információk nagyobb nyilvánossága a SZEF és a Liga esetében sem. Ebben a helyzetben a szakszervezeti tagoknak kell tehát elérni, hogy a vezetőik ténylegesen elszámoljanak az államtól kapott milliókkal. Tagtársak, kérdezzenek!