A nemzet szeme meg se rebben az újabb és újabb többemeletes csalások láttán, és csak nézik, hogy hova tűnt a svájci óra. Közben virágzik a magyar korrupciókutatás és már keresik az elsimicskásodás angol megfelelőjét. Mong Attila heti lapszemléje.

Montázs: Vastagbőr

Az idei év úgy vonul be a hazai korrupciótörténelembe, mint Magyarország elsimicskásodásának éve, és remélem Simicska Lajos is érti, hogy NEM Simicska Lajosról beszélek elsősorban. (Ha nem érti, és már működésbe lépett a kormány frissen felbérelt jogászcsapata is, akkor jelentősen megszívtam.) Sokkal inkább arról a legjobban csak az ő nevével leírható jelenségről, amelynek során véglegesen állami szintre emelkedett, már-már kötelezővé vált Magyarországon a korrupció, a nemzet pedig két részre szakadt. Egyrészt a nyertesekre, a beavatott kevesekre, az állampárt képviselőire, barátaikra, üzletfeleikre, kádereikre,  különböző leágazásaikra, sógoraikra, komáikra és műkörmöseikre, másrészt pedig azokra, akik az egészet fizetik, de akik az egészből kimaradtak, vagy mert politikailag megbízhatatlanok (“ha mi politikai szempontokat mérlegeltünk volna, egy baloldali sem nyert volna”), vagy mert egyszerűen bénák, és nem is érdemes őket korrumpálni. Ők csak nyaljanak fagyit.

A  történelmi jelenség egyik ismérve, hogy a különböző úgynevezett “pályázatokat” megsimicskázzák, vagy inkább szétsimicskázzák, vagyis olyan bonyolultan, többemeletesen és sokrétűen csalják el, hogy már csak azok követik igazán, azok képesek csak teljeskörűen kihasználni, akik írták. Ez aztán az igazi nagy magyar know-how.  Így csak ők tudják, hogy miként lehet megkerülni azt a részletszabályt, miszerint egy pályázó legfeljebb öt koncessziót nyerhet (természetesen offshore cégek közbeiktatásával), és ők tudják csak, hogy a biztos hasznot kínáló dohánytermékeken kívül milyen más, szintén tisztes megélhetést biztosító árut fognak majd az ölükbe pottyantani (naná, hogy a fagyit). Miközben a nagy pályáztatás eredeti indoklása az volt, hogy a trafikok szinte kizárólag csak dohánytermékeket árulhatnak majd, a fiatalok pedig be sem tehetik oda a lábukat.  Azok persze, akik - mint például a felcsúti nyertes - a szintén megbuherált földpályázatokon is jól szerepeltek, nagy eséllyel indulhattak a trafikok megszerzésére is.

A fentebb említett magyar know-how része, hogy képes kreatívan alkalmazni a korábbi korszakalkotó fejlesztéseket is. A szocialista mutyi ugyanis nem csupán a nokiásdobozzal mutatta meg, hogy van humorérzéke, hanem azzal is, hogy a legkülönfélébb közbeszerzési pályázatokat tudta teljesen titkossá nyilvánítani azzal a varázsszóval, hogy nemzetbiztonsági érdek van a háttérben. A múlt héten olvashattunk arról, hogy nemzetbiztonsági okokból nem tudhatjuk majd meg soha miért éppen onnan rendelik majd az útdíjautomatákat, ahonnan (nyilvánvalóan, mert a török kamionosok útvonala szigorúan titkos) és miért úgy újítják fel az V. kerületi Olimpia Parkot, ahogy (nyilvánvalóan, mert oda néz a Fehér Házból Kádár János egykori irodája). Csak érdekesség ugyanitt, hogy az Egyesült Államokban annyi titkosított dokumentum keletkezik, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. A titkosság feloldása után pedig rendszeresen úgy selejtezik le őket, hogy senkinek nincs ideje, energiája elolvasni. Ezért most újságírók, történészek és adatszakértők új módszert javasolnak.

Elsimicskásodik, jelen esetben a szó szoros értelmében a média is. Az írott sajtó egy része már évek óta büszkén hordja magán a részben szabad minősítést (jobb és baloldalon egyaránt). Újságírók százai adják fel mesterségük alapját, nyújtják át a szabadságukat különböző oligarcháknak, és fogadják el szerény fizetés ellenében, hogy van gyeplő, legfeljebb majd nem tartják szorosan. (Na jó egyeseket közülük a pártfrakciók saját pénzből is pluszjutalomban részesítenek, ha meg nem, akkor valamelyik maffiózótól azért néha leesik egy-egy svájci óra.) A jelenség azonban most már a közvélemény jelentős befolyásolására alkalmas médiaszolgáltatókra is kiterjed szép lassan. A hvg.hu a múlt héten írta meg, amit már évek óta rebesgetnek, hogy a médiapiac harmadik legbefolyásosabb személyiségének (lásd még a Media Hungary-n történteket) tartott Simicska Lajos érdekeltségébe kerülhet az egyik legnagyobb tévétársaság, a tv2 is. Miután tudjuk, hogy a csatorna Hajdú Péterrel, valamint a teljesen depolitizált híradóival így is a kormánypártnak kedvezett, a tranzakció egyetlen oka az lehet, hogy a Fidesz egykori pártpénztárnoka diverzifikálni akarja a különböző reklámcégeken keresztül eddig is csúcsra járatott állami pénzszivattyúját.  Nem elég a csövek átmérője, ugye. (Remélem egyébként pénzszivattyút emlegetni lehet, mert mint tudjuk a mutyigyározásért bíróságra kell járni.) A média elfoglalásának egyébként a fentebb említett okokon, valamint  a pénzmosásra való kiváló alkalmasságán kívül azért sincs más magyarázata, mert a közvéleményt már rég nem érdekli semmi, a trafikügy miatt például meg se rebbent a nemzet szeme.

Az elsimicskásodásnak váratlan haszonélvezői is vannak persze: a magyar korrupciókutatók, akik iránt láthatólag nemzetközi szinten is egyre nagyobb a kereslet. Tanulmányokra, konferenciákra hívják őket, és végre fontos új felfedezésekkel gazdagíthatják a korrupciós irodalmat. Hogyan van angolul az elsimicskásodás?

Végül néhány fontos olvasnivaló még itthonról és a nagyvilágból, az elmúlt hétről:

Nem csak újságírókkal, filmesekkel is jóban volt Portik, köztük Kálomista (“magát is most megfojthatnám”) Gáborral is, akinek neve felsejlik a Portik-Laborc féle jegyzőkönyvekben.

További offshore hátterű cégekről derült ki, hogy több százmillió forintos uniós támogatást kaptak, ami azok után nem meglepő, hogy az EU lazán odadobott többmilliárd eurónyi segítséget a ciprusi bankrendszernek, majd csak utána kezdtek el Brüsszelben nyafogni, hogy még mindig nem elég tiszta a szigetország bankrendszere. (Mindezközben áttörés a pápai államban, a Vatikán Bank éves jelentéseket ad ki ezentúl.)

Cukorcsempészettel égette meg magát a magyar energiaital-király, akinek remek ütemérzéke van: időben szállt ki mindenből és börtönbüntetés nélkül megúszta az egészet.

Miközben az USA-ban amiatt van botrány, hogy az amerikai kormány az AP hírügynökség újságíróit hallgatta le, új platformot indítottak, ami könnyebbé és biztonságosabbá teszi a titkos anyagok kiszivárogtatását.

Végül Prágában már másfél éve virágzik  a Mutyitours - ez egy utazási iroda, amelyik korrupciós ügyek helyszíneire, épületeihez, állomásaira, hírességeihez vezeti el az érdeklődőket. 

Mong Attila