A Fehér Ház példáján felbuzdulva, még tavaly júniusban, a szívemnek oly kedves Németh Lászlóné miniszterasszonyhoz fordultam egy próba-kéréssel, hogy az információszabadságról szóló törvény alapján küldje már el nekem, kikkel találkozott az előző hónapban. Azt reméltem, hogy ha kérésem sikeres lesz, akkor más miniszterek napirendjéről is megtudhatunk egyszer valamit, és egy napon netán még Orbán Viktor látogatóit is megismerhetjük.

Ha rákattintunk a Fehér Ház weboldalára, akkor ezt látjuk. Az amerikai adminisztráció csúcsszerve egy önkéntes döntés alapján közérdekű adatnak tekinti mindazok nevét és beosztását, akik bármilyen ügyben hivatalos minőségben időpontot kérnek valamelyik hivatalnoktól. A lista persze nem előzmények nélküli és az önkéntesség is barokkos túlzás Obama részéről, de a lényeg, hogy hosszú jogi küzdelem után immár az átlag választópolgár is tudomást szerezhet arról, hogy melyik lobbista, mikor tette tiszteletét a Fehér Házban. Az adathalmazból kiderül, hogy a Fehér Házba havonta több tízezer ember megy hivatalos ügyben, a listán immár több, mint 3 millió név szerepel, az újságírók pedig keresgélhetnek, kutakodhatnak, kombinálhatnak.

Ellenben, ha a magyar Nemzeti Fejlesztési Minisztérium oldalára tévedünk, akkor rögvest tudomásunkra hozzák, hogy Magyarország jobban teljesít, és most már azt is tudjuk, miért.

A Fehér Ház példáján felbuzdulva, még tavaly júniusban, a szívemnek oly kedves Németh Lászlóné miniszterasszonyhoz fordultam egy próba-kéréssel, hogy az információszabadságról szóló törvény alapján küldje már el nekem, kikkel találkozott az előző hónapban. Azt reméltem, hogy ha kérésem sikeres lesz, akkor más miniszterek napirendjéről is megtudhatunk egyszer valamit, és egy napon netán még Orbán Viktor látogatóit is megismerhetjük. Hosszas levelezés kezdődött ezután a KiMitTud közérdekű adatigénylő portál közbeiktatásával. A miniszterasszony ugyan előbb arra hivatkozott, hogy ezek az adatok döntéselőkészítő információnak minősülnek, tehát tíz évig nem tudhatjuk meg, beköszönt-e hozzá Nyerges Zsolt egy csokor orchideával valamelyik nyertes közbeszerzési pályzat után, de aztán kénytelen volt visszavonulót fújni. Kérdésünkre ugyanis az adatvédelmi biztos is úgy foglalt állást, hogy a kért adatok közérdekűek.

A végleges hivatalos válaszból azután pontosan kiderül, hogy miért teljesít jobban Magyarország, mint az Egyesült Államok.

1. Először is, a minisztérium nem fecséreli a drága munkaerőt arra, hogy a miniszterasszony látogatóiról bármilyen hivatalos feljegyzést vezessen. A levélben ugyanis azt olvashatjuk, hogy a listát a minisztériumi alkalmazottak feljegyzései, illetve - kapaszkodjanak meg! - visszaemlékezései alapján állították össze.

2. Másodszor pedig azért is jobban teljesít Magyarország, mert a miniszterasszony nem hagyja magát zavartatni az emberek által. Kopogás nélkül semmiképpen nem lehet az irodájába belépni, de kopogni is csak keveseknek szabad. Összesen alig több, mint 20 emberrel találkozott a minisztériumban egy hónap alatt, bár az is kétségtelen, hogy a Selmeczi Gabriellával folytatott tárgyalás után minimum három pihenőnap mindenképpen jár neki. Pontos számot nem tudunk, mert a listán szerepelnek a névtelen Volán-vezetők is, akikre sajnos a kutya sem emlékezett már. (Arra persze gondolni sem merünk, hogy Németh Lászlóné házon kívül találkozott volna Nyerges Zsolttal vagy Simicska Lajossal mondjuk a Bambi cukrászda félhomályában...)

Bármennyire is keveset tudtunk meg Némethné hivatalnoki mindennapjairól, az adatkérés mégis félsiker. Az eset ugyanis precedens. Péterfalvi Attilának hála, kimondatott, hogy ezek az adatok közérdekűnek minősülnek. Bárki kikérheti tehát a minisztériumi titkárságoktól ezeket az információkat, bárki használhatja (erre is) a KiMitTud rendszerét. Hajrá!

Obama elnöktől pedig azt kérjük, küldessen a magyar NFM-be egy rendes határidőnaplót.

Mong Attila