A miniszterasszony a vadgasztronómiáról, a miniszterelnök a vérmutyista cég hirdetése előtt, furcsa véletlenek és egy mosolygó kínai. Avagy mit mondana Tüdő Gyula bácsi arra, ami itt van. Mong Attila heti lapszemléje.

Ahogyan a Zenés-táncos nőnapi ünnepség a Guvátinál nyereségrészesedéssel címet viselő örökérvényű kabarészkeccs öt és fél percben mindent elmondott a halódó Kádár-rendszerről 1990-ben, úgy valójában nem lenne semmi más dolgom a héten, mint megnézetni önökkel két videót, amelyekben szerintem minden benne van az Orbán-rendszer mindennapjairól 2013 szeptemberében.

Az egyik felvételen valamilyen Lászlóné valaminek a minisztere a Marica grófnő című operettből odaszalajtott mazsorettek bevonulása után felpattan a pódiumra koromfekete ruhájában (mert az ugye slankít), és elmond egy bullshitgenerátor segítségével megírt beszédet erdeinkről-vadainkról, az utóbbi időben megújult 22 (!) vadászházról, Nimródról, a Pannónia ideje óta ismert és (természetesen) elismert, hazánkban világhírű magyar vadgasztronómiáról, valamint arról, hogy minden magyar gyerek egyen meg évente 8 kiló őzhúst. Vagy többet, mert Semjén Zsolt óta már a keresztények is azon dolgoznak, hogy a vadhús bekerüljön a közétkeztetésbe. Az egész videó zseniális, végig kell nézni, meg kell hallgatni a beszédet, ami pont olyan, mint amikor 1985-ben a párttitkárok bullshiteltek valamit ünnepi beszéd gyanánt a vadászfesztiválon, még a lézengő hallgatóság halk röhincsélése is pont olyan, mint a Kádár-korszakban.

A másik videón Orbán Viktor nyitja meg a 2013/14-es tanévet, a háttérben skandáló provokátorok zsivaja, az előtérben egy kis baromarcúzás után kormányszóvivő kontra operatőr dominanciaharc,  a miniszterelnök mögött pedig az egyik vérmutyista építőipari cég molinója. Ez csak 54 másodperc, de ebben is minden benne van.

Lényegében az van benne, amit magunk körül mindennap látunk: azt, hogy egy egykor jobb reményű fiatal élcsapat tagjai közös erővel előállítják gyermekkoruk szomorú Magyarországát betűtésztával, államilag vezényelt gazdasággal és a párt által monopolizált korrupcióval.

Az állam nemsokára garantálja az ingyenes készpénzfelvételt (egyelőre csak havonta kétszer), központilag viszik le a devizahitelek részleteit (egyelőre csak 17-20 százalékkal), nonprofit lesz a közszolgáltatás (Kádár alatt is az volt, rohadt is keményen), hatósági áras lehet a tüzelőanyag, és minden fővárosi első osztályos gyerek kap egy ingyen uzsonnásdobozt (természetesen narancssárgát). Magyarország megint egy lépéssel meghaladja a kapitalizmust, ami tudvalevőleg a tönk szélén áll. Az ország nagy olcsósítása zajlik, a chavezista hévhez persze az olajvagyon speciel hiányzik, így csak a hülyítés ugyanaz, egyébként az emberek az olcsósítást ezerszer megfizetik elmaradó gazdasági növekedésben, szétrohadó közszolgáltatásokban, elveszett munkahelyekben, végzetes lemaradásban és elszegényedésben. És megint, éppúgy, mint a Kádár-korban, a lottózás marad az egyedüli reménység a felemelkedéshez.

A pártelit gazdagodik csak. Ők tüsténkednek a trafikkoncessziók körül, ők menedzselik a letelepedési államkötvény üzletet (amelynek igazi nyertesei valójában a közvetítést elvégző, offshore magáncégek), és ők trükköznek az állami földekkel is (miközben a jobbos sajtó az 1990-es évek elejének agrárüzleteivel foglalatoskodik). És aztán a lánc végén a pénz a hatalomhoz házasodik, vagy fordítva, mint szegény Ráhel esküvőjén láthatta ország-világ (a Tiborcz-gyerek érdekeltségeiről itt lehet olvasni). Az adófizetők pénze és vagyona pedig ebek harmincadján, mint az ÁSZ legutóbbi jelentéséből remekül kiderül megint.

Hogyan is mondja a zenés-tános ünnepségen a Guváti vállalatnál Tüdő Gyula bácsi, aki 49 éve dolgozik 50 éve?

“Azt akarom mondani, hogy ami itt van, azér’ én nem ezér’ harcoltam.”

Csak egyetérteni tudok.

További olvasnivalók itthonról és külföldről:

Oligarchabeszéd, de van benne rendszer: Csányi Sándor perre megy Lázárral szemben, közben azt állítja: a magyar politikai közélet az ország jelentős versenyhátránya.

A trafikmutyi következménye: megint, most még jobban virágzik az ukrán csempészimport.

Problémák vannak a Közgép egyik beruházásával: uniós vizsgálat zajlik, jaj, vajon miért. Közben törvényt módosítottak, hogy megaberuházás kezdődhessen a Normafánál, ezennel borítékoltam a nyertes cég nevét.

Hiszünk-e a véletlenekben, avagy ugyanabba az irodaházba jegyezték be a Sólyom légitársaság mögött álló befektetési céget, ahol korábban a Malév egykori (orosz) tulajdonosának volt az irodája.

Újrakezdődött másodfokon a Hunvald-ügy, amelynek már az ügyésze is azt mondja, hogy annyira hibás volt egész eljárás, hogy meg kellene ismételni. Köszönjük béna magyar igazságszolgátatás, hogy hősöket gyártasz!

Jól megszívatták azokat a vállalkozókat, akik bevették a kormány nagyívű terveit a lovaskultúra oktatásáról. Nem lesz belőle semmi, a lovaknak meg senki sem szólt.

14 év börtönbüntetést kapott egy mosolygó kínai. Na jó, korrupt is volt.

Pelenkában menekítik ki a pénzt Svájcból azon adóelkerülők, akik ellen, főleg a nemzetközi nyomás miatt, kénytelenek fellépni az ottani hatóságok. Közben a svájci bankok szövetségének elnöke bocsánatot kért azért, mert segítették az adócsalókat.

A Siemens ugyan sokat tanult a korrupciós botrányából, de a jelenséget nem sikerült megszüntetni a cégnél.

Az atlatszo.hu által is közölt OffshoreLeaks-cikksorozat hatásáról egy érdekes írás itt.

Mong Attila