Idén tavasszal, az észak-koreai atomháború paráztatás közepén egy hetet töltött a BBC a világ legorwellibb államában. Mivel az országba újságírók nem mehetnek be, "álruhában", egy hivatalos turistaúton vett részt az angol tévé tudósítója és operatőre. A disszidenseket, szakértőket és volt brit nagykövetet is megszólaltató fél órás dokumentumfilm egy egészen elképesztő utazást mutat be abban az országban, melyet hivatalosan egy istenként tisztelt, halott ex-diktátor vezet, és melynek több egyenruhása van, mint a náci Németországnak és a fasiszta Olaszországnak a második világháború előtt volt. A vallásos áhítattal átitatott rendszer, mely az általunk ismert szélsőjobboldallal vetekedően hirdeti felsőbbrendűségét olyan útra viszi turistáit, ahol csak azt szabad fényképezni, amit a túravezető megenged. Miközben Észak- Korea lakosságának negyede, mintegy 6 millió ember éhezik, háborús propaganda tombol, a turistákat pedig fals díszletekkel próbálják félrevezetni. A BBC filmje elvisz minket az üres spa hotelbe, melynek drótkerítése mögött ott az igazi nyomor, a fővárosba, ahol még a kórházakban is rendszeresen elmegy az áram. Bár az orvosok szerint "a betegek délután haza vagy dolgozni mennek", tudjuk, hogy aki ellent mond a rendszernek, arra halál vár. Ha pedig valami láthatóan nem megy jól, azt rá lehet fogni Amerikára, vagy az imperialistákra.