Szavazz ránk a Goldenblogon

HTML doboz

Kövess minket!

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr

elofizetok.png

Atlatszo.hu a facebookon

Hirdetés

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Atlatszo.hu

Legfrissebb kommentek

Ténytár

  • loader.gif
  • loader.gif

Google hirdetés

Túl az ezer adatigénylésen - Hogyan igényeljünk sikeresen közérdekű adatot?

Az atlatszo.hu által működtetett Kimittud közadatigénylő portálon indított közérdekű adatigénylések száma kevesebb mint egy év alatt meghaladta az ezer adatigénylést. Adatot igényelni jó és nem is nehéz. A törvényszövegek alapján az a képzetünk is támadhatna, hogy az adatkezelők a bíróságokkal a sarkukban ugrásra készen várják a polgárok beérkező adatigényléseit. Erről azonban szó sincs, és az adatkezelők segítőkészségének hiányát a legtöbbször a bíróságok sem tudják pótolni. Formai tanácsaink gyakorló és potenciális adatigénylőknek.

kimit1000.JPG

Lassan két éve teszteljük a közszféra adatkezelőit és a bíróságokat adatigénylésekkel, de tudjuk, hogy Magyarországon, ahol a fontos dolgokat nem szokás csak úgy önként közzétenni, az állami szféra átlátszóságának megközelítéséhez el kellene érni az egyedi adatigénylések és a választópolgári/adózói információtudatosság egy olyan kritikus szintjét, amihez egy-két ezzel foglalkozó civil szervezet munkája édeskevés. Az adatkezelők ugyanis az igénylések korlátozott száma miatt alappal gondolhatják, hogy az adatigénylés mérlegelés nélküli elutasítása nem jelent komoly kockázatot, és ezen a hozzáálláson csak az igénylések számának növekedése, a következmények tudatosítása változtathat.

Ezért hoztuk létre tavaly a kimittud közadatigénylő portált, amelyen jelenleg négy és félezer adatkezelőnek lehet néhány perces időbefektetéssel adatigénylést küldeni, és amely már az ezredik továbbított adatigénylésen túl jár. Most azonban a szolgáltatás reklámozásán túl tanácsokat szeretnénk adni az adatigénylőknek, mert - bár az igénylések többsége teljesül - bizony ebbe az automatába nem mindig elég egyszerű és közérthető kérdéseket bedobnunk ahhoz, hogy az működjön. Egy felkészült, de laikus adatigénylő ugyanis simán elbukhat valamelyik formai akadályon. Ennek esélyét azonban jelentősen csökkenti, ha figyelembe veszi az alábbi tanácsokat. Mi legalábbis ezeknek megfelelően igénylünk, és a kiadni nem akart adatok többségéhez végül hozzá tudunk jutni.

1. Kérdezz úgy, hogy perelni is tudj!

Senki nem azért igényel adatot, hogy pereskedjen érte, hanem mert meg szeretné azt ismerni. Azonban ugyanúgy, ahogy nem kötnénk meg egy egyszerű lakásbérleti szerződést úgy, hogy azt a bíróságon ne tudjuk kikényszeríteni, adatigénylőként is érdemes törekednünk arra, hogy az igénylést, ha kell, perre lehessen vinni. A nem teljesített vagy megtagadott adatigénylés ugyanis illetékmentesen és viszonylag egyszerűen - soron kívül, bíróságtól és bírótól függően a keresetindítástól számított 3-6 hónapon belüli elsőfokú ítélet reményében - peresíthető. Ez a magyar viszonyok közt villámgyorsnak mondható, bár a nagyon hasonló elven működő sajtó-helyreigazítási pereket példának tekintve azért lehetne ez még gyorsabb is.

Az adatigénylő a per megindításával 'csak' az alperesnek pervesztesség esetén megítélt perköltséget kockáztatja, ami - bíró mérlegeléstől függően - néhány tízezer forintra rúg (a bukott pereinknél ez nálunk eddig a 10 ezer és 50 ezer forint közötti sávban mozgott). Elvileg teljesen ingyenes alternatíva lehetne a bírósági eljárásra a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság eljárásának kezdeményezése, de sajnos a NAIH ezekben az ügyekben félkarú óriás: pont annyit tehet (szép szóval kérhet, majd ő maga is perelhet) mint az adatigénylő, ezért - már csak azért is, mert amikor hozzájuk fordultunk, nekünk adtak igazat, de az adatot így se kaptuk meg - mi inkább a bíróságokban bízunk.

"A KiMitTud működése rém egyszerű" - Mong Attila a közérdekű adatigénylő rendszerről from atlatszo.hu on Vimeo.

2. A saját neveden igényelj adatot!

Ha bírósági segítségre is akarunk számítani, akkor mindenek előtt az inkognitónktól kell megszabadulnunk, bármily féltve is őrizzük például azt a netes nyilvánosság elől. Az adatkezelő ugyanis hiába köteles elvileg bárkinek személyazonosítás nélkül bármilyen adatigénylését teljesíteni, ha utána viszont a bíróság logikusan várja el a felperessé vált adatigénylőtől, hogy igazolja, valóban az ő igénylését utasította vagy sumákolta el az adatkezelő. Ez magánszemélyek esetében a papíralapú vagy emailes adatigénylés esetén a saját (a személyi igazolványban szereplő) név használatával, kimittudos igénylés esetén saját néven történő regisztrációval teljesíthető. Jogi személyek, egyéb szervezetek esetén pedig azt javasoljuk, hogy már az igénylésnél is mindenki a szervezet teljes, hivatalos megjelölését használja, perelni meg természetesen a törvényes képviselő tud a szervezet nevében.

3. Fontold meg, hogy kitől kéred az adatot!

A közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok tekintetében adatkezelőnek az a személy vagy szervezet minősül, amely az adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja vagy végrehajtatja. Ez azt jelenti, hogy csak mert egy adott szervnél fizikailag ott van az adat, még nem lesz feltétlenül adatkezelő, így nem lesz feltétlenül köteles azt nekünk ki is adni. Ez persze visszafelé is működik: az adatigénylőnek nem kell azt bizonyítania, hogy az adat (pl. egy egyedi számadat vagy egy szerződés, egy előterjesztés egésze) ott pihen az adatkezelőnél valamelyik páncélszekrényben (ezt nem is tudná megtenni). Olyan helyzetbe viszont kerülhet, ahol az adatkezelő azt állítja, hogy nem ő, hanem valaki más (ha a minisztériumot pereljük, akkor a tárca nélküli miniszter, ha a Miniszterelnökséget pereljük, akkor a Kormány) az adatkezelő.

Ráadásul önmagában az, hogy a megtagadásnál az adatkezelő nem vitatta, hogy ő kezeli az adatot, még nem jelenti, hogy ne nyerhetne azzal az érveléssel, hogy ő nem volt adatkezelő. Teljesen biztosra nem mindig mehetünk, van hogy az egymásra mutogatás eredményes stratégiának bizonyul, de a kicsit is vitatható esetekben ennek a terét jelentősen leszűkíthetjük, ha ahhoz fordulunk, akinek az esetében konkrét jogszabályi alapja van az adatkezelői minőségnek. Igaz, ehhez az ezt kimondó jogszabályt fel kell kutassuk, de ez sajnos a végigvitt igényléseknél nem spórolható meg. Ha pedig ilyen nincs, nem marad más hátra, mint az érintett szerv nyilvános közléseire alapozva érvelni: ha például a Miniszterelnökség azt jelenti be, hogy a miniszterelnök aláírt egy megállapodást, akkor alighanem az abban foglalt adatoknak ő kezelője kell, hogy legyen.

KiMitTud: "Az információszabadság a véleménynyilvánítás szabadságának előfeltétele" from atlatszo.hu on Vimeo.

4. Az adatigényléseden nem változtathatsz

A per nem arról szól, hogy az adat maga nyilvános-e, hanem arról, hogy az igénylés nemteljesítése jogszerű volt-e. Az már csak a következő logikai lépés, hogy ha nem volt az, akkor a bíró kötelezi az adatkezelőt az adat kiadására. Ebből viszont következik, hogy csak szövegszerűen ugyanazt (vagy azon belül kevesebbet) perelhetünk, mint amit az eredeti adatkérésben szerepeltettünk, azaz utóbb már a megfogalmazás pontosítására sincs mód. Ha valamit nem ért az adatkezelő az adatigénylésünkben, akkor pontosíttathatja velünk az igénylést, ezért ha ő segítőkész (ilyen is van), akkor megvan az eszköze a bizonytalanság kiküszöbölésére. Azonban ezzel az eszközzel nem köteles élni, így bizony elég gyakran előfordul, hogy az adatkezelő hirtelen elkezdi nem érteni azt a kérdést, amit akkor, amikor megtagadta az igény teljesítését, érdekes módon még tudott értelmezni. Itt ráadásul belép a bíróság oldaláról az a szempont is, hogy hiába köti a felperest az adatigénylés tartalma, a kereseti kérelemnek egyértelműnek kell lennie, így ha a bíróság maga látja úgy, hogy a kérdés nem volt egyértelmű, akkor bizony el fog minket utasítani, hogy elkerülje egy olyan ítélet meghozását, aminek tartalmát ő maga is bizonytalannak gondolja.

Erre a problémára általános megoldásunk nekünk sincs: mi is buktunk úgy pert, hogy szerintünk és az adatkezelő szerint is egyértelmű volt a kérdés, a bíróság viszont arra jutott, hogy nem volt az (például amikor az ismereteink szerint létező, de talán időközben megszűnt szerződést úgy akartuk kikérni, hogy a céggel fennálló vagy már teljesített szerződéseket kértük, amit a bíróság a "vagy" kötőszóban rejlő bizonytalanság miatt nem látott egyértelműnek). Csökkenthetik azonban a hasonló esetek felmerülését a következő óvintézkedések:

a) fogalmazzunk zártan: ha egy adott időszakra vonatkozik az adatkérés, akkor határozzunk meg pontos kezdő- és véghatárnapot (pl. "az adatigénylés beérkezéséig"), ha bármi, általunk ismert körülmény segíti az adatok pontos azonosítását, akkor arra utaljunk,

b) amennyire lehet, kövessük a jogi terminológiát (akkor is, ha az adatkezelő se azt követte): nem tévé, hanem médiaszolgáltató, nem sportklub, hanem sportszervezet, még ha elvileg az előbbi köznyelvű megjelölések is egyértelműek, de az utóbbiak tartalma jogászkodva is vitathatatlan,

c) a kért adatkörök viszonya legyen egyértelmű: ha több dolgot kérünk, akkor jól tagoltan, ha ez kell az egyértelműséghez, akkor akár külön mondatba szerkesztve, illetve minden esetben (ha amúgy átfedés van vagy lehet, akkor is) az "és" kötőszóval összekötve kérjünk adatot,

d) ha szerintünk is marad bizonytalanság, akkor igényeljünk újra: ha a per előtt mi magunk látjuk be, hogy pontosabban is tudunk igényelni, az ingyen van, legfeljebb pár hetet csúszik az ügy.