Az Országos Bírósági Hivatal a kényszernyugdíjazott bírák pereiben a vereség után is utolsó töltényig harcol.  Helyesebben egy ügyvédi irodát küld harcolni maga helyett - 30.000 forintos ügyvédi óradíjért.

Kikértük és - kis adminisztratív zavar után - végül per nélkül, rendben megkaptuk az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökétől a Ki mit tudon azt az ügyvédi megbízási szerződést, amelyet az OBH a bírói jogállási törvénynek az Alkotmánybíróság által megsemmisített felmentési szabálya, azaz az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött bírák kötelező nyugdíjazása miatt indult perek vitelére kötött. A Pál és Kozma Ügyvédi Iroda az OBH képviseletét 30.000 forintos óradíj mellett, a készkiadások megtérítése mellett látja el 2012. augusztus 22. óta, azaz a megbízás eleve az Alkotmánybíróság júliusi, a felmentési okot tartalmazó szabályt megsemmisítő határozata után, arra tekintettel keletkezett. 30.000 forint nem kiemelkedő, de meglehetősen jó ügyvédi óradíj, ám nem ezt nem értjük az ügyben, hanem - az alábbi három okból - azt, hogy hogyan jöhetett létre és állhat fenn ez a szerződés.

Mindenek előtt nem nagyon látszik, hogy miért lenne július óta értelmes cselekvés az állam (azaz a bírósági szervezet) oldaláról ezeket a pereket végigvinni, illetve hogy miért éri ez meg a költségvetésnek. Ha ugyanis valóban az érintett szabályok alapján felmentett bíró volt a felperes, akkor a jogalapot már az AB-nak a visszaható hatályú  megsemmisítést kimondó döntése után is lehetetlen volt komoly arccal vitatni, ráadásul erre jött még ősszel az Európai Unió Bíróságának - a miniszterelnök emlékezetes döglöttkutya-fejenvágásos kijelentése szerint is már rendezett ügyet érintő -  döntése, majd az a törvényjavaslat, ami immár alkotmányosan, rendes átmenettel végezné el a korhatárcsökkentést. Komoly, a megegyezést megakadályozó viták valószínűleg a követelések összegszerűsége tekintetében sem lennének (a megítélhető összeget a munkajogi jogvitáknál a törvények nagyban meghatározzák), így nehéz olyan okot elképzelni, ami szerint nem az lenne a legjobb megoldás, hogy a munkáltató (vagy az OBH) peren kívül megegyezik a bírákkal. Ehhez képest a perek továbbvitele az ügyvédi költség mellett azt eljáró bíróságoknak, a kamatok formájában a költségvetésnek és persze a felperes (volt) bíráknak is komoly, meg nem térülő költséget okoz.

Ha túllépünk azon, hogy már a pereskedés racionalitása sem látszik, akkor jöhet a második kínzó kérdés: miért nem belső erőforrásból, az OBH foglalkoztatottjai útján látják el az alperesi képviseletet? Az egyébként bizalmi jellegükre tekintettel a közbeszerzési rendszerben is szabadon kezelt jogi megbízásoknál is áll ugyanis az az államháztartási jogon alapuló tétel, hogy nem szerződünk ki olyan feladatra, amit magunk is el tudunk látni. Ezeknek az ügyeknek a vitele viszont bajosan mondható olyannak, ami az OBH-n kívüli szakértelmet igényelne: a jogi szabályozás tartalmát az azt részben kidolgozó, részben végrehajtó hivatali stábon kívül kevesen ismerhetik jobban az országban. Speciális munkaügyi szakértelemért meg talán csak nem kell másnál kopogtatnia a bírósági rendszer egészének személyi ügyeit bonyolító, nem mellesleg a Fővárosi Munkaügyi Bíróság volt elnöke által vezetett OBH-nak. Még felmerülhetne, hogy esetleg az ügyek nagy száma miatt lenne értelme a kiszervezésnek új alkalmazottak felvétele helyett, ám ez meg azért lenne furcsa, mert alperesként főszabály szerint maguk a kirúgott bírákat foglalkoztató bíróságok jártak volna el, az OBH saját döntése alapján vette át a feladatot.

Végül a szerződéses konstrukciót sem nagyon értjük. Nyilván nem az ügyvédi iroda, hanem a megbízó felelőssége, de ettől még tény: a nagyszámú pert érintő megbízásban a megbízott a tiszta óradíjas rendszerben abban érdekelt, hogy minél hosszabb ideig tartsanak az eljárások, függetlenül attól, hogy az ügyek, illetve egy-egy ügy elhúzódása egyébként optimális megoldás-e. Mint ahogy szerintünk biztosan nem az. Hogy a költségek nagyságrendjéről képet alkothassunk: nyár végén az OBH 150 körüli folyamatban lévő perről tudott. Induljunk ki abból, hogy a beadványok gyártása az ügyek hasonlósága miatt nem kerül sok munkába, de a tárgyalások és az adminisztráció időigénye alapján még így sem valószínű, hogy perenként 10 óra alatt megúszná a költségvetés, pláne, ha még meg is fellebbezi az OBH az ítéleteket. 10x150x30.000 forint viszont már 45 millió forint lenne: bár ezek csak becslések, de csodálkoznánk, ha a végén a számláló megállna az egy-két tízmilliós nagyságrendnél.

(A kép a Kúria csarnokában álló Justitia-szobrot ábrázolja, forrása a kormany.hu)