Miközben Szijjártó Péter 2012-ben több alkalommal is gyógyfürdőturizmusról, vasútépítésről és a gazdasági kapcsolatok szorosabba fűzéséről tárgyalt Azerbajdzsánban, Ilham Alijev azeri elnök elérte azt, hogy őt válassza meg az Organized Crime and Corruption Reporting Project nemzetközi újságírószervezet az év emberének - a szervezett bűnözéssel és a korrupcióval foglalkozó cikkeikben játszott prominens szerepe miatt.
A díjat idén először osztották ki és annak ítélték oda, aki a szervezett bűnözés és korrupció felderítésével foglalkozó OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) nemzetközi újságírószervezet szerint 2012-ben különösen sokat szerepelt a korrupcióról és a szervezett bűnözésről szóló cikkekben.
Az év embere, Ilham Alijev azeri elnök családja jelentős megbízásokhoz jutott telekommunikációs területen és az építőiparban, kormányzati megállapodások révén. Amerikai diplomáciai körökben az azeri elnököt maffiavezérhez hasonlították, és sok elemző is diktátorként kezeli. Amint az az OCCRP és a Szabad Európa Rádió tényfeltáró riportjaiból kiderült, az Alijev-család szisztematikusan jelent meg a legjövedelmezőbb azeri üzletekben. Dokumentumok bizonyítják, hogy a családtagok titkos tulajdonosai bankoknak, építőipari cégeknek, aranybányáknak és telefontársaságoknak, és külföldön, például Csehországban, titokban szereztek meg ingatlanokat.
Bár az azeri kormányzati kommunikáció sokat dolgozott azon, hogy javítsa az országról kialakult képet, a máshonnan nyilvánosságra került információk révén inkább egy piti diktatúra képe rajzolódik ki. Az azeri kormány az Alijev család üzleteivel foglalkozó cikkekre semmit sem reagált, és az OCCRP újságírójának, Kadidzs Iszmajilovának zaklatási és zsarolási ügyét sem vizsgálták ki.
Orbán Viktor és Ilhan Alijev
Hogy lássuk, milyen társaságból emelkedett ki Alijev elnök tevékenysége, nézzük meg a futtotak még-kategóriát. Itt van többek között Naszer Kelmendi, az albán cigaretta- és drogcsempészek prominens személyisége, akire 2012-ben már az Interpol is kiadta a nemzetközi körözést és az amerikai kormány is feketelistára vette. Kelmendi tevékenysége közel 10 évig nem keltett nagy feltűnést Szarajevóban, miközben két fiát illegális fegyvertartásért és –használatért már letartóztatták, harmadik fia, Elvis pedig gyilkossági kísérlet és más bűncselekmények miatt egy hónapig börtönben is volt.
Milo Gyukanovics montenegrói elnök és családjának története nagyon hasonlít Alijevékéhez. Montenegrót Európa egyik legkorruptabb országaként tartják számon, főleg, hogy Gyukanovics családja üzleti szempontból úgy kezeli az országot, mintha a saját tulajdona lenne. Az OCCRP több cikket is közölt arról, hogy Gyukanovicsék állami pénzekkel megtámogatott bankja hatalmas, fedezet nélküli hiteleket nyújtott a család barátainak, bűnözőknek és kétes offshore-cégeknek. A hitelek jelentős része bedőlt, és ha nem szereztek volna pénzt az állami villamossági cég eladásából, csődbe ment volna a bank.
Jelölt volt a díjra az orosz elnök is: a Vlagyimir Putyin nevével fémjelzett, korrupcióval és nagyüzemi lopással fémjelzett évtizednek talán soha nem lesz párja Európában. 2012-ben került a nyilvánosság elé a Magnyickij-ügy, amelyet az OCCRP a legjobban dokumentált nagystílű korrupciónak nevez, amely fölött egy kormány valaha is szemet hunyt. Szergej Magnyickijt 2008-ban tartóztatták le az általa auditált Hermitage Capital adócsalási ügyei miatt – 2009-ben, az orosz börtönben halt meg. Annak ellenére, hogy a Hermitage-ügyet alaposan felderítették, csak Magnyickijt és néhány, később meggyilkolt kisstílű bűnözőt vontak felelősségre miatta.
A gazdasági kapcsolatokat illetően [Szijjártó Péter] kiemelte, a magyar gazdaság kínálati és az azeri piac keresleti struktúrája lefedik egymást, és Azerbajdzsán hatékonyan járulhat hozzá az európai energiabiztonság megteremtéséhez. Kitért arra is, hogy a két ország között dinamikusan bővül a kereskedelmi forgalom, de jelenleg még nem használják ki a gazdasági kapcsolatokban rejlő összes lehetőséget.
Úgy tűnik, politikailag motivált elszámoltatás áldozata lett idén Miroszlav Miskovics, Szerbia leggazdagabb üzletembere. Miskovics a becslések szerint a szerb gazdaság 6 százalékát mondhatja magáénak, és az előző koalíciós kormánynak anyagi támogatója volt. Valószínűleg éppen ez lett a veszte, amikor Borisz Tadics pártja idén elvesztette a választásokat, a szocialisták pedig elkezdték felderíteni az előző kabinet ügyeit. Így került a képbe Miskovics, aki több társával együtt 39 millió dollárt tett zsebre autópálya-építő cégek privatizációja során, ezért 2012-ben le is tartóztatták. Pályafutása során az üzletember több politikai pártnak is a kegyeibe férkőzött, sőt, Szlobodan Milosevics bizalmi embere is volt.
A keménykezű diktátorként ismert Iszlám Karimov üzbég elnök egy családi üzlettel hívta fel magára a figyelmet. Karimov lánya zsarolási ügybe keveredett a svéd telekommunikációs céggel, a TeliaSoneriával. A TeliaSoneria rengeteg pénzt fizetett egy, Karimov lányához, Gulnarához köthető offshore cégnek azért, hogy megkapja az áhított üzbég 3G-licenszet. A meglepő a történetben nem maga a zsarolás ténye, írja az OCCRP, hanem az, hogy a céges arculatra fokozottan ügyelő TeliaSoneria egyáltalán szóba állt Karimovékkal.
Miután 2010-ben 2 tonna kokaint foglaltak le a szállítmányából az uruguay-i partoknál, az Interpol is keresi Darko Szaricsot. 2012-ben ráadásul a fentebb már említett Miroszlav Miskovics csalási ügyével is összefüggésbe hozták, tovább több társát is letartóztatták pénzmosás miatt. A férfi utáni nyomozás felfedte, hogy az elmúlt években a Szarics-birodalom kiterjedt a politikai életre, a legnagyobb szerb gazdasági cégekre és cégcsoportokra, valamint Belgrád gazdaságának jelentős részét is benyelte. Szarics éveken keresztül agresszív módszerekkel privatizálta és fosztotta ki az állami cégeket, így a masszív drogügyletek mellett némi mellékeshez is jutott.
(Kép innen.)
Legfrissebb kommentek