Szavazz ránk a Goldenblogon

HTML doboz

Kövess minket!

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr

elofizetok.png

Atlatszo.hu a facebookon

Hirdetés

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Atlatszo.hu

Legfrissebb kommentek

Ténytár

  • loader.gif
  • loader.gif

Google hirdetés

Globális adóelkerülés: Így húzzák le a gazdag országok a szegényeket

Több százmillió euró áramlik a világ leggazdagabb országaiban lévő titkos bankszámlákra, valamint offshore országokba azokból a fejlődő országokból, ahol a legnagyobb szükség lenne a befizetett adóra. A javak szegény országokból a gazdagok felé irányuló szabálytalan újraelosztása, valamint ennek mértéke jóval nagyobb a gazdagok szegényeknek nyújtott, amúgy is csökkenő állami fejlesztési forrásainál – írja egy decemberben megjelent nemzetközi jelentés.

Tax dodgers 4.jpg

A tőkekiáramlás fejlődő országokra gyakorolt hatását és az ez ellen megtett vagy meg nem tett lépéseket vizsgálta tizenhárom Európai Uniós tagországban a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány által pár hete magyarul is megjelentetett tanulmány. Az írás szerint az adóköteles nyereségek kimenekítése (adóelkerülés) csak Európában évi nagyjából 1 billió (billió= ezermilliárd) euró veszteséget okoz, míg konzervatív becslések szerint a fejlődő országokból évente jellemzően 660-870 milliárd eurót von ki, a tanulmány szerint jelentős mértékben a multinacionális vállalatoknak köszönhetően.

A becsült végösszegből ráadásul hiányzik az a típusú „adózással kapcsolatos tőkekiáramlás, amely azokból az adóelkerülési gyakorlatokból ered, melyek eredményeként potenciálisan semmilyen adót sem kell befizetni.” Ha ez a pénz bent maradna az országokban – és ha ezt ők korrektül költenék el -, akkor például olyan, esetenként százmilliók számára elérhetetlen dolgokra lehetne költeni, mint oktatás, alapvető egészségügyi szolgáltatások, ivóvíz, étel, és a többi.

A jelentés által hivatkozott Christian Aid segélyszervezet kiszámolta, hogy a fejlődő világ számára csak a helytelen transzferárazás és a hamis számlázás évente több mint 100 milliárd euró kiesést okoz. Ez az összeg nagyobb annál, mint amit ezek az országok évente segélyek formájában kapnak. A gyermekhalandóság legfőbb okát jelentő malária megelőzése, diagnosztizálása és kezelése például évente 3,8 milliárd euróba kerülne, de ennek csak fele áll rendelkezésre. Pedig az ENSZ szerint újra komoly a betegség elterjedésének veszélye – írják.

corporate-tax-evasion.jpg

 

Ki fizet és ki nem fizet adót?

A tanulmány kiemeli, hogy becslések szerint 2013-ban a világ népességének 80%-át érintették különböző állami típusú megszorítások - 2015-re ez 90% is lehet -, melyek jellemzően az oktatási és egészségügyi büdzsé megvágását, a nyugdíjrendszer átalakítását, bércsökkentéseket, a szociális háló átalakítását és az állami támogatások mértékének csökkentését jelentik. A szerzők kiemelik, hogy a legsúlyosabb megszorítások a déli féltekén jellemzőek, ahol a legnagyobb az adóelkerülés is. Ennek hatása az elszegényedés növekedése, valamint a kedvezményezett kevesek meggazdagodása.

A válság miatt csökkenő adóbevételek miatt visszaesnek a beruházások. Az Eurostat 2013-as adatai alapján kiemelik, hogy a 27 uniós tagállam (Horvátország nem szerepelt az elemzésben) az adóbevételeinek majdnem felét a munkára kivetett adókból szedi be, egyharmadát a fogyasztási adókból (ÁFA, hozzáadott érték adó), miközben a tőke adóztatása nagyjából a teljes összeg ötödét teszi ki. Miközben a társasági adó Afrikát leszámítva mindenhol csökken, a fogyasztási adók növekedése pont a legszegényebbeket sújtja legjobban – így a tanulmány -, hiszen ők azok, akik bevételeik legnagyobb részét alapvető szükségletekre költik.

A multinacionális cégek kreatív adóelkerülési technikái felvetik a kérdést, hogy ha rendesen fizetnének, mekkora mértékben lenne szükség a lakosság adóemelésekkel, megszorításokkal való terhelésére. Az biztos, hogy az olyan nagy márkák, mint az adóelkerülési gyakorlataik miatt nemrégiben sokat kritizált Google, Apple, Starbucks vagy Amazon, nemzetközi jellegükből fakadóan helyzetelőnyben vannak az „agresszív adótervezés” versenyében. Bár nem minden multi alkalmaz ilyen eszközöket, az állami szolgáltatások terén leggyengébb, fejlődő országok mind megszívják ezeket a tevékenységeket.

starbucks taxevasion.pngforrás: metro.co.uk

És hogy mekkora lehet az offshore országokban elrejtett teljes vagyon? A Tax Justice Network számára James S. Henry által végzett vizsgálat úgy számolt, hogy az offshore országokban elrejtett vagyon valahol a 16 és 25 billió euró között mozoghat, és ezen összeg 1/3-nak a fejlődő országok a forrásai.

A Wikileaks-táviratoknál is nagyobb adatmennyiséget szivárogtattak ki egy nemzetközi újságírócsapatnak több ezernyi offshore cég viselt dolgairól. A hónapokig tartó munka végeredménye egy cikksorozat, amely egyedülálló képet nyújt az offshore vállalkozások rejtélyes világáról. Tovább az Offshore-leaks cikksorozatra.

Különösen megrázó az adat, mely szerint „az Afrikából történő nettó tőkekiáramlás 2013-ban sokkal nagyobb mértéket ért el, mint a kontinensre történő nettó beáramlás.” A tanulmány arra is kitér, hogy a hivatalos fejlesztési segélyek nem helyettesíthetnek belföldi adóbevételeket, a legszegényebb országokban mégis az éves bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 10%-át is meghaladják az előbbiek. A segély viszont négyszer bizonytalanabb bevételi forrás az adóknál, ezért hasznosabb lenne azt a rászoruló országok hatékonyabb működésére költeni. Egy hatékonyabb és igazságosabb adózás fel tudná szabadítani az országokban rejlő kihasználatlan erőforrásokat.

Mit ér a szabályozás?

A DemNet oldalon megjelent tanulmány 13 európai ország vizsgálatán keresztül arra jutott, hogy retorikájuk ellenére a kormányok nem tesznek elég lépést a vállalatok átláthatóságáért. A szerzők szerint a multinacionális vállalatokra vonatkozó országonkénti pénzügyi jelentés elkészítésével országonként láthatóvá válnának a cégek vagyontárgyainak értékei és fenntartási költségeik, adókötelezettségeik, és tényleges adózásuk. Fontos lenne azon országok megnevezése, ahol a cégek, illetve leányvállalataik működnek, továbbá pénzügyi eredményeik, valamint cégcsoporton belüli és azon kívüli értékesítéseik, béreik, nyereségük és beszerzéseik átláthatósága is.

Az írás megjegyzi, hogy a nyereség, az adóbefizetések és az üzleti tevékenységek országokra lebontott összehasonlítására irányuló jelentési rendszer fontosságát a IV. Tőkekövetelmény Irányelv, valamint az erdészeti és bányászati vállalatok jelentéstételi kötelezettségének 2013 eleji meghatározásával már elismerte az EU. A tanulmány fontosnak tartja, hogy az állampolgárok számára is elérhető adatbázisokban tegyék láthatóvá a különböző cégek mögé bújó tényleges tulajdonosi köröket, valamint, hogy az EU pénzmosás ellenes irányelvének módosításakor a pénzmosás alapbűncselekményeként határozzák meg az adócsalást. Az Európai Bizottság már nyilvánosságra hozott egy cselekvési tervet, ami lehetőséget adna az adóparadicsomok feketelistázásához. A tanulmány az adózással kapcsolatos automatikus információcsere bevezetését is sürgeti emellett.

Annak ellenére, hogy léteznek kezdeményezések a lukak betömésére, mégsem kecsegtet sok reménnyel, hogy például az OECD két évre szóló cselekvési tervének döntési jogkörei a 34 OECD tagország és a legfejlettebb 20 államot tömörítő G20-ak kezében vannak. Nem csak azért tűnik hiteltelennek egy ilyen fórum, mert az adóelkerülésben károsult szegény országok nincsenek képviselve, hanem azért is, mert a titoktartásban érdekelt adóparadicsomok közül viszont többen bent vannak.

„Offshore bázisok magyar településeken”

A kutatás Magyarországra vonatkozó - a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány által készített – része kiemeli, hogy hazánk az elmúlt években még recesszióban volt, de középtávon jó esetben is csak 1,5-2 százalékos növekedéssel számolhatunk, ami a gazdaság sebezhetőségét mutatja. Az EU-ba való belépésünkkor vállalt nemzetközi segélyezéshez való hozzájárulási vállalásokat rendre nem teljesítjük - 2011-ben ez a GNI 0,17%-a volt, míg 2015-ig 0,33%-ra kéne emelni.

Magyarország bizonytalan helyzetét súlyosbítja, hogy az elmúlt 20 évben „fokozatosan és folyamatosan nőtt a globális pénzügyi offshore központokban bejegyzett magyarországi tulajdonossal rendelkező vállalkozások száma.” A magyar cégek és magánszemélyek kedvenc adóparadicsomai Svájc, Ciprus és a Seychelles-szigetek, írják a DemNet-es szerzők. Hazánk ráadásul európai szinten Oroszország után a második helyen áll a Tax Justice Network becslése szerint abban a rangsorban, mely a nemzetközi tőkekiáramlás negatív következményeit mutatja.

Oknyomozó cikkeket idézve azt is megemlítik, hogy olyan magyar települések is kedvelt offshore-jellegű központjai lettek az adóelkerülő cégeknek, ahol a helyi iparűzési adó nulla százalékos. „Az érintett települések jellemzően a közép- magyarországi régióban találhatók, vagyis a főváros, illetve a nemzetközi repülőtér közelében, és rendelkeznek a működő üzleti környezet elemi feltételeivel. Figyelemre méltó, hogy ezek a települések többek között cseh és szlovák középvállalkozások, valamint brazil és mexikói nagyvállalatok számára is vonzó offshore célpontokként működnek.”

A tanulmány kiemeli, hogy bár a  pénzmosás elleni 2013-as törvény elfogadása után Magyarországot levették a kiemelt beszámolóra kötelezett országok listájáról és az OECD Globális Fóruma is elismerte a „szabályozás közeledését a nemzetközi normákhoz”, az itt bejegyzett külföldi cégek tulajdonosi adatainak elérhetősége „nem teljeskörűen biztosított”. Hasonlóképp nehezen érhetőek el a cégek adófizetési adatai, valamint éves nyereségadatai. Kiemelik, hogy a tényleges tulajdonlás és az éves vállalati mérlegek nyilvánossága is hiányos, valamint hogy „a nemzetközi tranzakciókat bonyolító vállalkozásoktól Magyarország nem követeli meg az országról országra történő pénzügyi jelentést”.

 *****

Az „Adni az egyik kezünkkel, visszavenni a másikkal: Európa szerepe a fejlődő országokból történő, adózással kapcsolatos tőkekiáramlásban” című jelentés elkészítésében a következő szervezetek vettek részt: Christian Aid (UK), Christian Aid Ireland, CCFD-Terre Solidaire (Franciaország), Debt and Development Coalition Ireland (DDCI) (Írország), Demnet (Magyarország), Ekvilib (Szlovénia), Forum Syd (Svédország), Glopolis (Csehország), Ibis (Dánia), Kepa (Finnország), Oxfam France (Franciaország), Oxfam Intermon (Spanyolország), Re:Common (Olaszország), Centre for Research on Multinational Corporations (SOMO) (Hollandia).