Szavazz ránk a Goldenblogon

HTML doboz

Kövess minket!

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr

elofizetok.png

Atlatszo.hu a facebookon

Hirdetés

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Atlatszo.hu

Legfrissebb kommentek

Ténytár

  • loader.gif
  • loader.gif

Google hirdetés

Jogszabályegyelő: betarthatatlan paragrafusokat gyűjtünk

Hosszasan lehetne sorolni azokat a jogszabályokat – közlekedési szabályok, a közbeszerzésre vonatkozó szabályok, az önkormányzat SzMSz-e – amiket szinte senki sem tart be. Ráadásul ezek nagy része nem is az „ordas hülyeség” kategóriába tartozik, hanem csak nincs aki betartassa őket: akinek az lenne a dolga, az másfelé néz, nincs szankció a szabály megszegésére, vagy éppen a pénz és/vagy az ember hiányzik, aki betartsa őket. Gyűjtsük össze azokat a szabályokat, amiket mások nem tartanak be, mi nem tartjuk be őket, vagy betartjuk ugyan, de nem örülünk nekik.

jogszabi.jpg

"Majd leszarjuk, a rendőr meg úgyse csinál semmit." Ezt mondta egy barátom, akivel amúgy sok mindenben egyet szoktam érteni. Illetve egészen konkrétan azt írta, hogy „megy minden, mint eddig”. A többi az én képzeletem szüleménye.

Egy új jogszabályról beszélgettünk. Tulajdonképpen mindegy is lenne, hogy melyikről, de az illusztráció kedvéért elárulom. Arról, amely szerint délután négyig bezárják a gyerekeinket az iskolába, a rendőrnek pedig vissza kell toloncolnia ha rajtakapja, hogy valamilyen önálló tevékenységet végez. De tényleg csak az illusztráció kedvéért mondom. Hosszasan lehetne sorolni azokat a jogszabályokat – közlekedési szabályok, a közbeszerzésre vonatkozó szabályok, az önkormányzat SzMSz-e – amiket szinte senki sem tart be. Ráadásul ezek nagy része nem is az „ordas hülyeség” kategóriába tartozik, hanem csak nincs aki betartassa őket: akinek az lenne a dolga, az másfelé néz, nincs szankció a szabály megszegésére, vagy éppen a pénz és/vagy az ember hiányzik, aki betartsa őket. Olyan szabályokról beszélek, amelyeken emberéletek és közpénzek milliárdjai múlnak.

És persze a kiskapukról se feledkezzünk meg. Az én gyerekeim zsebében ott lapul az igazgatói engedély, ráadásul valószínűleg teljesen feleslegesen, hiszen a körzeti megbízott is tudja hogy ők az én gyerekeim, eszébe nem jutna visszavinni őket a suliba ha nem kapja közvetlen parancsba. Nem csoda, hogy senki se érti a faluban, hogy miért pattogok.

Eddig is meg lett minden oldva okosba', hozhattak bármilyen törvényt, nálunk megy minden, mint eddig. Jó, néha zavaró volt a dolog, meg néha hülye papírokat is kellett töltögetni, de hát találékonyak vagyunk. Legalább három ajánlat kell a felújításhoz? Semmi gond, kontrolcé, kontrolvé. Ja hogy még a helyesírási hibák is ugyanott vannak, és ezt valaki észrevette? Majd elhallgat. Hogy túl bonyolult a falu minden dolgát rendesen megbeszélni, mert jönnek az okoskodásukkal? Majd minden képviselőtestületi ülés rendkívüli lesz, és ha nagyon zaccos az ügy, akkor zárt is. Na látod, milyen szépen elhallgattak pár hónap alatt.

Tulajdonképpen attól tartok, hogy nem csak a falumban nem fogják érteni amit mondani szeretnék. Attól tartok, hogy sokan gondolják azt, hogy az alkotmány egy darab papír, amire valakik ráírtak valami hülyeséget, aminek semmi köze nincs a mi életünkhöz. Azt látom, hogy sokan gondolják azt, hogy a törvények is egy rakás papír, amin olyan hülyeségek vannak, amiknek semmi köze nincs az életünkhöz. Majd megoldjuk okosba', és a papírok ellen gyártunk másfajta papírokat ha muszáj. Hülye bürokrácia.

De ha a törvényeknek nincs közük az életünkhöz, miért gondoljuk sokan azt, hogy a mindenkori Parlament, amely ezeket megalkotta, nem különbözik a Szíriusz Kibernetikai Társaság marketing osztályától az Útikalauzból:

Esztelen semmirekellők csürhéje, akiket elsőként fog falhoz állítani a forradalom.

(Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak)

Tőlük kaptuk az ajtót, amely nem tud kussba' maradni, ha észrevétlenül át akarunk jutni rajta, a liftet amely pánikba esik és az alagsorba rohan amikor mi a tizedikre akarunk feljutni, az anyáskodó fedélzeti számítógépet, amely nem enged ki az űrhajóból füstszűrős sapka nélkül, és a robotot aki mindenkit őrületbe kerget a depressziójával. Ezt adták nekünk a rómaiak.

Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha mielőtt még valaki tényleg nekilát hogy felkösse őket (nem jó ötlet, ha belekezdtek akkor én is húzok innen), a változatosság kedvéért elkezdenénk magunkat komolyan venni? Mármint hogy abbahagynánk ezt a hülye balkáni mutyialapú társadalmat, és azt mondanánk, hogy a törvények arra vannak, hogy betartsuk őket?

Nyilván az első lépés annak megoldása, hogy a törvények betarthatóak legyenek. Legyen kevés szabály, de azok legyenek átgondoltak, betarthatóak és betartatottak. Ez azt is jelenti, hogy a szabályok betartásához az erőforrásokat, be nem tartásukhoz pedig a szankciókat hozzá kell rendelni. Montesquieu nem véletlenül mondta:

„Amikor elmegyek valamely országba, nem azt vizsgálom, vajon jók-e ott a törvények, hanem azt, hogy végrehajtják-e a meglévőket.”

Ha egy szabályt nem hajtanak végre, annak kétféle oka lehet:

- a szabály hülyeség

- a szabály betartatásával van baj: nincs hozzá szankció és/vagy erőforrás

Azt hiszem, hogy az aránylag könnyen eldönthető, hogy egy szabályt túl sokan nem tartanak be. Annak eldöntése, hogy a szabály hülyeség, vagy pedig kell, már világnézet kérdése. De ha sikerül felülkerekedni a „buzi drogos műkincsrabló” retorikán, akkor végül is eldönthető, hogy egy szabályról van-e olyan közmegegyezés, hogy az szükséges. Pontosabban (figyelj, mert az ördög megint a részletekben rejlik!) a szabály kapcsán lehet találni ahhoz kapcsolódó közmegegyezéses célt, amelyet utána közmegegyezéses szabályba lehet önteni. Erre vannak nagyon jó módszerek, csak a politikusok ritkán használják őket. (Említettem már, hogy nagy rajongója vagyok Condorcet márki munkásságának?) Illusztratív példánk kapcsán pl. barátom felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos gyerekeknek tök jó, ha a napköziben vannak és ott foglalkoznak velük. Ezzel meg is találtuk a közmegegyezéses célunkat, amiből már könnyű volt a közmegegyezéses szabályunkat levezetni. Persze két ember beszélgetésében ez sokkal könnyebb, mint kétmilliónál, de mint mondtam arra is vannak módszerek, csak használni kéne őket.

De ne szaladjunk ennyire előre. Mi lenne, ha először összegyűjtenénk azokat a szabályokat, amiket mások nem tartanak be, mi nem tartjuk be őket, vagy betartjuk ugyan, de nem örülünk nekik?

Lettél-e már ideges rossz helyen parkoló autótól? Szívtál-e djangát Hollandiában járva, esetleg horribile dictu itthon? Nézted-e végig ahogyan a reális ár többszöröséért végeztek el valamilyen közérdekű fejlesztést? Néztél-e már videót a youtube-on? Láttad-e, ahogyan egy rakás pénzt bukott az önkormányzat úgy, hogy utána egy felelőst sem találtak? Büntetett-e meg a rendőr, mert fürödni találtál a Tiszában? Alázták-e meg barátodat a helyi újságban? Vesztetted-e el veseköved A és B pont között autózva? És még hosszan lehetne sorolni. (Kezdtél-e már „és”-el mondatot?) Csupa olyan eset, amikor valaki nem tartott be egy szabályt, vagy azért mert a szabály hülyeség, vagy azért mert nem volt hozzá szankció vagy erőforrás. (Szankció pl:. Le kéne lőni ezeket a visszaélésszerű adatigénylő, analfabéta publicistákat, rend lenne rögtön.)

Tulajdonképpen nekem is elegem van az állandó nyavajgásból, ezért a változatosság kedvéért tettem valamit. Itt van egy jogszabályegyelő form. Gondoljuk végig, hogy melyik jogszabályt nem tartják be, és vegyük fel szépen sorban őket. Ha már jó sok összegyűlt, akkor megmutatom a marketingeseknek. Szóval ez, itt írhatod meg, milyen betarthatatlan jogszabályt ismersz:

https://docs.google.com/forms/d/1ITOW530DVeRMY61AcJEguLzXzstCUHpvqcMp-Aqa-X8/viewform

Magosányi Árpád