Lázár János a Munkástanácsok örömére nekiment a svájci bankoknak az adókerülő betétek ügyében. Svájc válasza az ultimátumszerűen kért együttműködésre: nem.  (A szakértők is úgy látják, hogy nemigen vagy inkább nem.) Aligha volt kérdéses, hogy a felelet valami ilyesmi lesz. Svájc védi a betétesek titkait. Marad a kiszivárogtatás, titkosszolgálati eszköztárral. Mint Németországban, ahol a hírszerzés jutott  hozzá egy listához 2008-ban. Vagy civil oknyomozással: a Wikileaks tárta fel a Julius Baer Bank számlaadatait, az informátor sorsa köztudomású.

Azt tudjuk, hogy a leleplezésekkel házalók indokai nem feltétlenül nemesek. Sértettség, bosszúvágy, hátsó szándék. A tényfeltárót persze a motiváció nem kell, hogy érdekelje. Én, s pályatársaim örömmel fogadunk minden arra vonatkozó fülest, melyik oligarcha hol parkoltatja, hová rejti vagyonát a NAV éber tekintete elől. Ám különösen vérmes reményeink nincsenek. A globális pénzpiacok korában ez a hajsza nagyon korlátozott eredményekkel kecsegtet. Néhány milliárd vagy pár tízmilliárd plusz forint jó esetben bejöhet így a költségvetésbe. Viszont száz-vagy ezermilliárdos többletet várni illúzió. Ebbe a témába a nagyhatalmak bicskája is inkább beletörni látszik. Nyilvánvaló, hogy miért.

A diszkréciójáról ismert svájci bankrendszerben hatalmas pénztömeg található. Vannak róla számok, hogy mennyi is lehet. Offshore-viszonylatban ugyancsak születtek becslések. Kétségtelen, hogy a szeptember 11-i terrortámadás, illetve a gazdasági világválság után a nyugati civilizáció kormányai igyekeztek hathatósabban fellépni a pénzmosás, az adóeltitkolás, a feketegazdaság ellen. Bizonyos eredmények lettek is, némely szakíró már az offshore halálát vélelmezte. Ami könyvcímnek vitathatatlanul bombasztikus, de a valóságot aligha tükrözi. Az offshore teljesen nem veszett el, legfeljebb átalakult (pl. névleg onshore lett), de a jövedelmek eltitkolásához nem is kell offshore, de még külföldi bankbetét se. Bárki kibérelhet egy trezort és beleteheti a pénzkötegeket, kamatot ugyan nem kap rá, de az adómentesség így is megéri.

A politika viszonya mindig is kettős volt ehhez. A nyugati titkosszolgálatok üldözik a titkos adókerülő számlákat, ugyanakkor saját műveleteikhez, fedőcégeik által maguk is igénybe veszik az offshore és zugbanki szolgáltatásokat. A mindenkori hatalom természete pedig olyan, hogy csak a másik oligarchája, kampánytámogatója, etikátlansága büdös. A sajátunknak legfeljebb illata van. Ezt remekül illusztrálja az ún. Lagarde-lista, amely több ezer, pénzét Svájcba mentő görög adócsaló nevét tartalmazta, Az IMF-vezető által Görögországnak átadott névsort kozmetikázták, a pénzügyminiszter rokonai eltűntek róla. A magunk felé hajló kéz. Sőt. Ironikus módon a leleplező Wikileaks is olyan módszerekkel élt az egyik volt munkatárs szerint, amelyeket másoknál leleplezett. „Julian idővel saját pénzügyeinkkel kapcsolatban is hasonló álcázási technikákat akart alkalmazni, mint amilyeneket a zürichi banknál ismertünk meg." - írja Daniel Domscheit-Berg a könyvében.

MVM: Baji Csabát is pénzelte Kocsis és Kapolyi offshore-mágusa

Az atlatszo.hu birtokába került dokumentumok tanúsága szerint az MVM offshore ügyeiben ma márgyanúsított státuszú Szász Andráshoz köthető spanyol céggel is szerződésben állt a kérdéses időszakban Baji Csaba, az MVM Zrt. jelenlegi vezérigazgatója. A birtokunkba került dokumentumok szerint Baji cége, a B.CS. Kontroll Vagyonkezelő és Tanácsadó Zrt. (ma S.Cont. Vagyonkezelő és Tanácsadó Zrt.) 2007 – 2010 között havonta négyezer eurót számlázhatott a Nemzeti Nyomozó Iroda által vizsgált offshore ügyekben több szálon is érintett ibizai Puerto 2006 s.l. nevű cégnek. Tovább a teljes cikkre.

Hazánkban ez a vízprédikáló-borivó mentalitás fokozottan hat. A kormányon lévők a nyilvánosság felé azt kommunikálják, hogy lelkesen derítik fel a globális pénzpiacon rejtőző vagyonokat, miközben az itthoni, megfogható, fizikai vagyonosodás, a bevallott és az elköltött jövedelem közti különbözet megcsapolására optimális ingatlan-és vagyonadóztatástól pedig ódzkodnak, sőt. A hihetetlenül összetartó, minden emberét védő Fidesz azt a politikusát, aki fel merte ezt vetni, azonnal kidobta a belső körből.

Pedig mennyivel egyszerűbb volna, mint külföldi bankok alkalmazottjait informátorként beszervezni. Elég a házakat, autókat, jachtokat összevetni a hivatalos bevétellel. Igaz, így, belföldön talán nehezebb kímélettel lenni a saját oligarchák felé. Azt, hogy kinek milyen bankszámlája van, nem látható. Az ingatlan, a jármű, a hajó igen. Nem lenne ez sem csodaszer. De többet érne, mint mutogatni a nemzetközi pénzvilágra, amely galádul visszatartja a töménytelen adóforintot. Tehát ez a Lázár-akció jó eséllyel nem több, mint kampányszagú blöff. Az is megfontolandó, amit az egyik adóparadicsomi illetékes mondott: "amíg adósivatagok léteznek, addig adóparadicsomok is lesznek." A túladóztatott gazdaság, a túlbürokratizált állam nem gátolja, hanem gerjeszti az adókerülést.